You are here

Szt. Ágostonról nev. BOLDOG JULIÁN

1553-1606
Kalendar datum: 
Április 8
   A Zaragozától nyugatra esõ Medinaceli városban született jámbor és jóhírû szülõktõl. Apja francia emigráns volt. Kora ifjúságától az életszentség jelei jelentkeztek nála. Nagy örömmel ministrált naponta a templomban. Minthogy szerzetesi hivatást érzett, jelentkezett egy közeli ferences kolostorba, ahol megkezdte az újoncévet. Túlzott önmegtagadásaival azonban annyira elütött a többiektõl, hogy elküldték. Hasonló eset elõfordul a szentek életében. Szent Benedeket (480-547) pl. a vicovari szerzetesek, akiket mint elöljáró, meg akart reformálni, meg akarták mérgezni. A mérgezett bort tartalmazó kancsó azonban a szent áldására összetörött. Julián rendtársát, Hortai Szent Szalvátort (1520-1567) életében valósággal üldözték elöljárói, mivel szent életével nehéz próbák elé állította õket. Julián azonban nem hagyott föl törekvésével.      A kolostorhoz közel egy hegyen faágakból remetekunyhót csinált magának, ott imádkozott, gyakorolta önmegtagadásait, idõnként pedig lement a kolostorba s a többi szegénnyel együtt némi élelmet kapott. Egyszer a kolostorba menet egy ruhátlan koldussal találkozott, akin megkönyörült s minden ruháját neki adta. (Vessük össze cselekedetét Szent Mártonéval, aki katonaköpenye felét adja a szegénynek. Julián tette sokkal hõsiesebb Mártonénál.) Tettének híre eljutott a kolostorba is, erre újra felvették. Letette az örökfogadalmat is, önmegtagadásait nem mérsékelte. Eledele kenyér, víz, néha kevés fõzelék, hal. Rövid alvás a földön vagy rõzsekötegen 24 évig vasvezeklõövet hordott. Az engedelmességet annyira komolyan vette, hogy gyakran hangoztatta: inkább meghalni, mint nem engedelmeskedni. Saját cellája legtöbbször nem volt.    A tisztaság fogadalmát sértetlenül megõrizte, a lelki tisztaságot másokban is hatékonyan elõmozdította. Imái isten elõtt oly kedvesek voltak, hogy ima közben az Úr Jézus és szent Anyja többször is megörvendeztették megjelenésükkel. A jövendõbe látott, a szívekben olvasott. Alázatában a neki juttatott kegyelmeket amennyire csak tudta, igyekezett elrejteni, s magát a legnagyobb bûnösnek vallotta. Alcalában, Szent Didák kolostorában halt meg 1606. ápr. 8-án. Holtteste csodás illatot árasztott, hajlítható és ép maradt, ezért, hogy az oda áradó hívõ sereg leróhassa elõtte tiszteletét, 18 napig nem temették el. Halála után Isten sok csodával dicsõítette meg szolgáját, mígnem XII. Leó (1826 körül) boldoggá avatta.
 
   „Törd meg az éhezõnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elõl! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged.” (Iz 58.)
 
Imádság:
Istenünk, te Boldog Juliánt az alzatosság és az egyszerûség útján a tökéletességre vezetted. Add, hogy nyomdokain járva, s a kevélység zátonyát elkerülve, tiszta lélekkel jussunk el hozzád.
A mi Urunk Jézus Krisztus által.