You are here

Szent Veridiana Attavantis

(Castelfiorentino, 1182 – Castelfiorentino, 1242. február 1.)
Kalendar datum: 
Február 1
Sveta Viridijana Attavantis

   Kb. Szent Ferenccel egyidőben született az időközben leszegényedett Attavanti nemesi családból. Életírói kiemelik, hogy nagyon korán, 12 éves korában megkedvelte az önmegtagadó életet. Buzgó asszonyok társaságában elzarándokolt Compostellába, majd Rómába. Éhínség idején egyik rokonánál lakott. Ekkor történt, hogy a szegényeknek nagymennyiségű babot osztott szét, s később tudta meg, hogy a bab már el volt adva. Erre egész éjjel imádkozott, kérve Isten segítségét nagy bajában, s íme reggelre a tartály ismét tele volt babbal. A csoda híre elterjedt, ami Veridiánát bántotta, s sokáig töpren- gett, hogyan tudná elkerülni az emberek tiszteletnyilvánításait. 26 éves korában Firenze közelében egy remetelakot építtetett, amely még ma is áll: 3 m hosszú és 1 m széles, közelében egy kápolna állt. Ide falaztatta be magát s 34 évig élt itt a legszigorúbb lemondásban és bűnbánatban. Legfőbb vigasza a szentségi Jézus közelléte volt, kunyhójából szentmisét is tudott hallgatni. (A középkorban hasonló remeteéletet többen is vállaltak, ezeket befalazottaknak, reklúzáknak nevezték. Később a pápák ezt az életmódot betiltották.)

   A hagyomány szerint 1221-ben (vagy 1222-ben) itt meglátogatta Szent Ferenc, és ő öltöztette be a bűnbánó III. rend ruhájába. Később is felkereste, hogy szavaival erősítse, vigasztalja. Veridiána életét még két kígyó is nehezebbé tette, amelyek állandóan kínozták, míg végre az emberek megszabadították tőlük. Ágya a csupasz föld volt, étele, amit jólelkű emberek az ablaknyílá- son át adtak neki. Kb. 60 évesen fejezte be életét, halála előtt a bűnbánati zsoltárokat imádkozta. Életében és halála után Isten csodákkal tűntette ki. Fönnmaradt a legenda, hogy halálakor Castelfiorentino templomának harangjai maguktól megszólaltak. VI. Kelemen pápa avatta boldoggá.

   Veridiána lakóhelyétől nem messze egy asszony gyakran szórta az átkokat. Gyermekét sem kímélte. „Bár vinne el az ördög - mondta neki egyszer -, hogy ne lássalak többé!” A gyermek azon nyomban el is tűnt az asszony szeme elől. Akkor jajgatni kezdett, s a szomszédokkal együtt Veridiánához ment, kérve segít- ségét. Amíg imádkoztak Veridiánával, megjött a gyerek épen, egészségesen. Elmondta, hogy az ördög cipelte őt egy félelmetes mélységbe lépcsőkön lefelé. Egyszer csak Veridiána állta el útját. Amikor az keresztet vetett feléje, őt elengedte, s így megmenekült. Anyja megtanulta az esetből, hogy ne átkozódjék.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Veridiánát az imádságos és önmegtagadó élet útjára vezetted, és égi kegyelmekkel elhalmoztad. Add, hogy az örök élet elnyeréséért minden áldozatra készek legyünk.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.