You are here

Sveci, blaženi i sluge Božije

pl. 2020.07.01.
pl. 2020.07.01.

Taigi Boldog Anna-Mária

Siena, 1769. május 29. – Róma, 1837. június 09.
Blažena Ana Marija Taigi

   Született: 1769 május 29-én, Itáliában, Siena-ban - meghalt 1873 június 9-én, Rómában
.
   XV. Benedek pápa avatta boldoggá 1920 május 30-án. Ünnepe június 20-a. 
.
   Annamária egyszerű családban nevelkedett, egy elszegényedő gyógyszerész lányaként. Vallásos gyermekkorát átszövik a zarándoklatok. Megnyerő kislány, pedig csak olvasni tanul meg, mégis könnyen megszeretteti magát. Szülei megkeseredett emberek, a kislány annál kedvesebb, hamar megtanulja bájosságával felvidítani pesszimizmusra hajló szüleit. Hamar cselédsorba kerül, majd 20 évesen megy férjhez Domeico Taigi inashoz, aki bár idősebb nála, azért még ereje teljében levő, igen indulatos és agresszív ember volt. Férje szereti a bábszínházat, ahová gyakran elkíséri őt Annamária.

   Annamária önuralommal és szelídséggel kezeli férje természetét, miközben 7 gyermeke közül 3 kisorában meghal. Szülei hozzájuk költöznek, de kötekedős, zsémbes édesanyja miatt állandó a veszekedés a házban. Férje sem kéreti magát, lerántja a terítővel együtt az egész vacsorát a földre, úgy adja ki dühét. Anyja halála után Annamária az apját is eltartja, tűrve sok szemrehányását és mogorvaságát. Végül leprás lesz, és lánya gondos ápolásától körülvéve ő is meghal. A ház a sok gyerekkel és az önuralmat nem ismerő férjjel még így is olyan lenne, mint a pokol, ha Annamária szelíd, mosolygós lénye nem változtatná oázissá. Igen jó háziasszony, egész nap sürög-forog, és bár komoly jellemű, mégis feltűnően jó a humora is. Pontosan ugyanolyan életet él, mint a szomszédjában élő bármelyik más asszony, kikapós, de el tudja rejteni a vidámság mögé szomorú érzéseit.

   A sok lelki szenvedés egész közel viszi az Úrhoz. Minden reggel korán felkel, hogy szentmisével kezdje a napot, és minden nap áldozik. De amikor valaki megbetegedett a családjában, lemondott a miséről, és el nem mozdult a beteg mellől. Bár egész nap igen elfoglalt volt, a gyerekekkel minden este elmondta együtt a rózsafüzért, majd felolvastak a szentek életéből, csak ezután jöhetett a kis kereszt a homlokokra és az alvás. A gyerekek így igen kiegyensúlyozott és nyugodt kamaszokká váltak.

   A szervita szerzetes, Angelo páter még sohasem látta a fiatalasszonyt, de egy hang figyelmezteti: "Nézd meg jól ezt az asszonyt! Egy napon rád fogom bízni! A te közreműködéseddel fog megtérni. Szent lesz belőle, mert én arra választottam ki, hogy szent legyen!" Már 3 éve van férjnél, amikor elmondja lelkiatyjának, hogy mély megtérésen esett át, és férje beleegyezésével szervita harmadrendi lesz. Domenico csak egyet vár el: a házában legyen rend és csend!

   Anna lelke nem nyugszik meg, az a kérdés gyötri, hogyan egyeztesse össze a tökéletességre való törekvésre szóló felhívást állapotbeli kötelességeivel. Kedvessége és alázata a kicsinyek felé feltűnő: jobb ételeket ad a szolgájának, mint önmagának, és amikor az összetör egy értékes edényt, így szól: "A porcelángyáraknak is meg kell élniük valamiből!"

   Amikor belép a harmadrendbe, felajánlja magát engesztelő áldozatul a világ bűneiért. Felajánlásának viszonzásaképpen, Isten megajándékozza egy fényes napgömb állandó látomásával, melynek segítségével számtalan rendkívüli kegyelemben részesül. Belső élete egy hatalmas misztikus vihar: extázisok, látomások, próféciák sora. Isten elragadja a lelkét, akár mosogat, akár főz. A lelkekben olvasás és a gyógyítás karizmájában is részesül. A türelem és az önmegtagadás volt Annamária titka: Üvöltsön csak a farkas! Majd megszelídül a mosolytól és a hallgatástól! 

   Negyvennyolc évig élt házasságban Domenicóval, ez idő alatt nagy türelemmel munkálkodott azon, hogy férjét megnyerje Istennek. Az isteni Mester kívánsága szerint engedelmeskedett neki, és mint egy bárány vetette alá magát férje akaratának. Tartózkodott minden világi szórakozástól, még a megengedettől is. De ha férje arra kérte, hogy menjen vele egy bábjáték-előadásra, melyet férje nagyon kedvelt, megtette. Mikor azonban Domenico látta, ezt csak azért teszi, hogy neki kedvében járjon, mert számára a bábjátékon való részvétel nem szórakozás, hanem áldozat, többé nem zaklatta ilyen kéréssel. 

   Engedelmessége és önátadása folytán a ház lelki úrnője lett, s uralmát férje jótéteményként fogadta el a család számára. Még a gonoszkodó rossz nyelvek sem tudtak életvitele lehengerlő bölcsességének ártani.

Anna semmiféle rossz szót sem tűrt meg férjével kapcsolatban. Időnkénti nyerseségét ő mindig le tudta szerelni alázatosságával. Domenico szerint egészen átalakította őt. Ugyancsak ő vallotta, hogy mellette felesége élete fájdalmas türelmi gyakorlat volt. Nemcsak hogy a borivásról szoktatta le, hanem feltehetőleg öröklött durvaságáról is. Tény, hogy Domenico makacs természetű és rigolyás volt. Ha valami nem az ő ízlése szerint történt, az asztalterítőt az étellel együtt nemegyszer földre rántotta. Mire hazaért, mindennek percre készen kellett lennie: a merőkanálnak a forró levesben, a széknek a megszokott helyén. Mert ha nem, akkor következtek a jelenetek. Egyszer egyik fia az utcára menekült a verés elől, mire ő egy karosszéket dobott utána a csukott ablakon át.

   Anna mindezt jól tudta, és mihelyt megérkezik, teljesen az ő szolgálatára áll. Domenico gyakran hozza haza rosszkedvét, ha összekülönbözik a személyzet többi tagjával. Anna igyekszik férje természetét kiismerni, és mikor átlépi lakásuk küszöbét, már tudja, hogy nem bírja tovább gazdáját vagy társait, Anna leülteti, hagyja, hogy kipanaszkodja magát, és csak aztán kezd beszélni. Mindig felvidítja. Ha a sérelem nem súlyos, egykettőre talál mentséget a vádlottak számára. Ha azonban Domenico durva szavakban tör ki, akkor a felebaráti szeretetre hivatkozva csendesíti le. Sohasem veszíti el higgadtságát. Megalázza magát azzal, hogy a legalantasabb munkát is elvégzi. Előfordul, hogy püspököt hagy faképnél azért, hogy férjét megfelelően fogadja, vagy megmossa kezét, levágja körmét. Úgy kell bánnia vele, mint egy medveboccsal. Ezért mosolyogva idomítja. És a sok fáradságnak meglesz az eredménye: a dörmögő medve lehajtja fejét és engedelmeskedik. 

   A Gondviselés különleges intézkedését kell látnunk abban, hogy Domenico majd fél évszázados együttélésük ellenére is, csak felesége halála után ismerte fel annak erényeit.

   Anna a lelkiatyja iránti engedelmességet mindig megtartott, még ha lelki vezetői a sötétben tapogatóztak és tévedtek is. Ahol az emberi tudás felmondja a szolgálatot, ott az Úr veszi át irányítását. Lelkivezetője Annának köszönhetően vált szent életű pappá.

   Az Üdvözítő vele kapcsolatos terveit a Szűzanya részletezte:

   "Jegyezd meg, leányom, hogy idelent száz rossz napra csak egy jó fog virradni, mert neked fiamhoz, Jézushoz kell hasonlóvá válnod. Mindazoknak, akik neki kedvesek voltak, sokat kellett szenvedniük, s állandóan erőszakot alkalmaztak önmagukkal szemben, hogy le tudják győzni természetes hajlamaikat. Mindenekelőtt az ő akaratát kell teljesítened, a tiedet pedig mindig alá kell vetned az övének abban az életformában, melyet ő jelölt ki számodra. Ez a te különleges hivatásod. Mindenkinek, aki később életedet közelebbi vizsgálat tárgyává teszi, meg kell győződnie arról, hogy Istent minden életállapotban és minden körülmények között lehetséges szolgálni, s ehhez nem elsősorban látványos vezeklési gyakorlatokra van szükség, hanem a szenvedélyek leküzdésére és Isten szent akaratához való teljes alkalmazkodásra. "

   Annának rövidek voltak az éjszakái. Térden állva a bölcsők között mondta el a - némelykor - hosszú esti imát. A Taigi család lakását rengetegen keresték fel, hiába vágyott Anna ismeretlennek és rejtettnek maradni. Papok, egyházi méltóságok, nemesemberek, de alacsonyabb néprétegből valók is jöttek hozzá, hogy kérjék tanácsát, lelki vezetését. Minden ajándékot visszautasított. Segítségével sokan halhattak meg Istennel kiengesztelődve, békében. Mivel látta a halott további sorsát, így tudta milyen vezeklést kell végezni azért, hogy a szegény lélek minél hamarabb kiszabaduljon a tisztítótűzből. Ők aztán nemegyszer megjelentek neki, hogy köszönetet mondjanak.

   Mindeközben ő maga 20 éven át teljes lelki szárazságban, belső vigasz nélkül pergette napjait. Nem volt kétsége afelől, hogy ő maga a pokolra fog kerülni. Hét hónapon át olyan szörnyű szorongás és sötétség borult a lelkére, hogy már a házimunkára is képtelen volt, úgy érezte, haldoklik a lelke.

   Igen hosszú életet élt meg, mindig vidám és viccelődő nagymama és dédnagymama volt, pedig ha tudták volna, mennyit szenvedett egyrészt a testi betegségeitől, másrészt a kételyek igen mély szorongásai közt! Begyulladt izületei ellenére az utolsó napig maga sütötte háza kenyerét.

   Állandóan köszönetet mondott Istennek, hogy a katolikus egyház tagjaként született, és ugyanerre a hálára tanította gyermekeit is. Csak olyan tanintézetekbe adta őket, melyeknek a jó híre vitathatatlan volt. 

   Lelkiatyjának még akkor is szót fogadott, mikor annak utasításai ellentétben álltak az általa hallott belső hanggal, és biztos volt benne, hogy az utasítás követése nem hoz eredményt.  

"Ahhoz, hogy Isten szeretetét elnyerjük, állandóan ár ellen kell eveznünk, és sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ellentmondjunk saját akaratunknak." - mondogatta. 

   Egyszer Jézus áldozás után így szólt hozzá: "Tudd meg, arra szántalak, hogy bűnös lelkeket téríts meg, és minden rendű és rangú embereknek, papoknak, szerzeteseknek, prelátusoknak, bíborosoknak, sőt, magának helytartómnak vigasza legyél. Küzdened kell majd gyenge és szenvedélyeknek alávetett teremtmények egész serege ellen. Mindazoknak, akik szavaidat igaz és nyit szívvel hallgatják és megfogadják, kegyelmeket fogok adni.

   Figyelj, leányom! Sok álnok és hamis lélekkel lesz dolgod, nevetségessé tesznek, megvetnek, gyalázni fognak és megrágalmaznak; de te mindezt el fogod viselni irántam való szeretetből. Én, a hatalmas Isten biztosítalak arról, hogy üldözőidnek számot kell majd adniuk magatartásukról." 

   Annamária annyira szomjazott a szenvedésre, hogy testét az Úrért keresztre tudta volna feszíttetni. A vigasztalások mégis villámgyorsan szűnnek meg. Helyükbe szárazság, fáradtság és munka lépett. A bűnbánat könnyeit a reménytelen szárazság könnyei követték. A mennyei örömöket gyötrődés, az édességet szomjúság, a szeretetteljes odaadást nyomasztó búskomorság váltotta fel. Gyors az átmenet a vakító világosságból a legsűrűbb éjszakai sötétségbe. Az ég kérlelhetetlen. 

   Annamária gyorsan felismerte, hogy az evés élvezete mint érzéki gyönyör az emberi nemnek a legősibb veszedelme, a bűnök anyja. …. Reggelije egy csésze kávé. Délben néhány kanál levest és kevés főtt ételt eszik. Azt is állva, mert ő szolgálja ki a többieket. Amikor Domenico ezt szemére veti, ő a fejedelem szolgálójára hivatkozik, aki étkezéskor állandóan Ura mellett van, hogy kiszolgálja. De Domenicot nem mindig lehet kedves szavakkal félrevezetni, mert észreveszi, hogy pénteki napokon fokozottabban megtagadja önmagát. Ugyanígy szombatonként, mikor a reggeli kávé után délben csak némi levest eszik. Szerdán Szent József tiszteletére ugyanez az étrendje. Férje arra is felfigyel, hogy mikor Anna megtölti a többiek poharát, vagy sajtot reszel a levesükbe, magáról megfeledkezik. Böjti időben nem elégszik meg az előírások betartásával, hanem újakat is megszab a maga számára, különösen akkor, ha valami közéleti bajt kell elhárítani, vagy egy lelket megmenteni. A pihenés idejének megszabásában is rendkívül önmegtagadó. 

   Önkéntes vezekléseit főképpen Istentől elhidegült papokért, szerzetesekért és egyházi méltóságokért ajánlotta fel.

   Nagyhét első napján elragadta az extázis, és megtudja, hogy Nagypénteken meg fog halni. Megáldotta egyenként a szeretteit, hosszan köszönetet mondott nekik mindenért, majd örömkiáltás hagyta el ajkát, miközben visszaadta lelkét a Teremtőjének. Mintha Isten meg akarta volna mutatni, hogy ez a hűséges és alázatos asszonyt milyen gyönyörű meglepetés várta Odaát.

104 éves korában hunyt el, teste romlatlanul épségben maradt. Taigi Annamáriát XV Benedek pápa avatta boldoggá 1920 május 30-án.

   Az elmúlt kb 170 évben kapott égi üzenetek, és látomások között van egy, melyről általában nem beszélnek, de mely a tisztánlátás szempontjából nagyon fontos. Ez az a látomás sorozat, melyet Boldog Taigi Anna Mária, a szentéletű római családanya kapott.

   Ez azért fontos, mert megkülönböztet földi eredetű és közvetlenül Istentől származó büntetéseket. Ő mondta el, hogy Isten két büntetést fog küldeni. Az egyiket háborúk, forradalmak és egyéb bajok formájában: ez földi eredetű lesz; a másik pedig közvetlenül Istentől származik. (Ez utóbbi tekinthető a garabandáli üzenetben szereplő Nagy Csapásnak – vagyis a Büntetésnek.) Míg az elsőt az igazak imái és vezeklései megenyhítik, a másodikat semmi sem fogja enyhíteni. Rövid lesz, de irtózatos erejű. Nyomában az emberiség nagyobb fele kipusztul. Ez borzasztó, rémületes és általános lesz… Egészen váratlanul fog bekövetkezni. Az istentelenek megsemmisülnek. Anna millió és millió embert látott, akik háború következtében halnak meg. Más milliók viszont egy előre nem látott halál által. A háborúk, forradalmak és más csapások végén egy borzalmas képet látott. Megpillantotta az Úr kezét, amint mozgásba hozta az eget, és ijesztő meteorok által az embereket félelmetes zavarba hozta, és ismét milliók halálát látta. A világra váró ezen ítéletről még világosabban a következőképpen nyilatkozott:

   "Isten két büntetést fog küldeni. Az egyiket háborúk, forradalmak és egyéb bajok alakjában; ez földi eredetű. A másik az Égből származik. Sűrű sötétség fogja borítani az egész Földet három napon és három éjszakán keresztül. Semmit se lehet látni, a levegő tele lesz pestissel, aminek sokan áldozatul esnek, nemcsak a vallás ellenségei. Mesterséges fényt nem lehet használni majd ebben a sötétségben, csak szentelt gyertyákat. Aki kíváncsiságból kinyitja az ablakot, hogy kinézzen, vagy elhagyja a házat, ott helyben holtan rogyik majd össze. Ez alatt a három nap alatt az embereknek otthonukban kell maradniuk, imádkozzák a rózsafüzért és könyörögjenek Isten irgalmáért."

— Az egész világot sűrű sötétség fogja beborítani, mely három nap és három éjjel fog tartani. Ebben a sötétségben lehetetlen lesz bármit is látni. Ez a sötétség együtt jár a levegő megfertőzésével, amely nem kizárólag, de főleg a vallás ellenségeit fogja elragadni. Mindaddig, míg a sötétség tart, képtelenség lesz világot gyújtani. Csak a szentelt gyertyát lehet majd meggyújtani, és általa világítani. Aki ezen sötétség alatt kíváncsiságból kinyitja az ablakot, hogy kinézzen, vagy a házból kimegy, ott helyben fog holtan összerogyni. Ebben a három napban maradjanak az emberek inkább a házaikban, imádkozzák a rózsafüzért és kérjék Isten irgalmát.

Még volt egy látomása, amelyben többször részesült:

— Látja a lángok által körülnyaldosott Földet; sötétség borítja; hatalmas épületek omlanak össze; úgy tűnik, mintha az Ég és a Föld a halállal küszködnék; a levegő gonosz szellemekkel lesz megfertőzve, melyek mindenféle borzasztó alakokban fognak megjelenni. Üldözni fogják a vallást, a papokat pedig megölik. A templomok zárva lesznek, de csak rövid időre. A Szentatya kénytelen lesz Rómát elhagyni; a csapásokat egy általános megújulás követi. Mindez akkor fog bekövetkezni, amikor majd úgy tűnik, hogy az Egyház elvesztette minden lehetőségét, hogy szembeszálljon az üldöztetésekkel. 

   Mély sötétség fogja elborítani az egész Földet három napon és három éjszakán keresztül. Semmit sem lehet majd látni, a levegő járvánnyal lesz tele, amely főleg – de nem kizárólag – a vallás ellenségeit ragadja el. E sötétség alatt nem lehet majd mesterséges fénnyel sem világítani. Csak a megszentelt gyertyákat lehet meggyújtani, hogy világosságot nyújtsanak. Aki kíváncsiságból nyit ajtót, hogy kinézzen, vagy elhagyja házát, ott fog nyomban holtan összeesni. E három nap alatt az emberek maradjanak házaikban, imádkozzák a rózsafüzért és könyörögjenek Isten irgalmáért.

   E szörnyű esemény következtében a gonosz emberek, Isten és az Ő Egyháza ellenségeinek akkora sokasága pusztul el az isteni büntetéstől, hogy a rengeteg holttest úgy hever majd Róma körül, mint ahogy a Tevere legutóbbi áradásakor kivetett halak tömege feküdt a partokon. Az Egyház valamennyi ellensége – az ismertek és a titkosak – el fognak pusztulni az egész Földön a mindent ellepő sötétségben, mindössze néhány kivétellel, akiket Isten rögtön utána magához fog téríteni. A levegőt a démonok jelenléte fogja megfertőzni, akik mindenféle gyűlöletes formákban jelennek majd meg.

   (Miközben a „háromnapos sötétséget” szemlélte:) E három nap alatt az emberek maradjanak otthonaikban, imádkozzák a rózsafüzért, és könyörögjenek az Istenhez irgalomért.

 

 

Tiszteletreméltó TALBOT MÁTÉ

Dubblin, Írország 1856. május 02. – Dubblin, Írország 1925. június 07/10.
Sluga Božji Matt Talbot

  A Máté név rövidített formája: Matt. Teljes formája: Matthew*.

   Története nem a szokványos „szentek élete”. Dublinban született egyszerű munkás családból. A 12 gyermek közül ő a harmadik. Apja, testvérei életmód- ja olyan, mint a hasonló helyzetűeké: alkalmi munkából élnek, amit keresnek, el is isszák. Matt kikötőmunkás apja mellett kifutófiúként már 12 évesen rá- szokott az ivásra. A testvérek anyjuknak heti 1 shillinget adtak, a többit elitták. Matt érezte, hogy nem jól van ez így, de nem tudott megváltozni. Ám ez még- is bekövetkezett 28 éves korában. Egyik szombat reggelen egy fillér nélkül ott ácsorgott a kocsma előtt, várva, hogy valaki behívja és fizet helyette. De nem akadt ilyen jóbarát. Ekkor kiábrándulva hazament, anyjának bejelentette, hogy leteszi az esküt (a megtartóztatásra) a Szent Kereszt kollégiumban. Meg is tet- te, elvégezte gyónását és áldozását is. Az eskü három hónapra szólt. Nehezen, de kitartott. A mindennapi szentmise, szentáldozás adtak hozzá erőt. Utána egy évre, majd egész életre letette az esküt. A kegyelem munkáját bizonyára elősegítette, hogy tisztaéletű volt és nem hagyta el az imádságot s a vasárna- pi szentmisét gyermekkorától kezdve. Hogy a bűnre vivő alkalmat elkerülje, munkája után rendszeresen a templomba ment imádkozni. Vasárnaponként pedig több szentmisén is részt vett. Igen tisztelte a Szűzanyát, naponta el- mondta a teljes rózsafüzért.

   Lelkiatyja tanácsára belépett a ferences III. rendbe. Becsülettel végezte munkáját, akár építkezésnél, akár fatelepen dolgozott. A szentmisére mindig tiszta ruhában és testtel ment. Ha társai sztrájkoltak, szolidaritást vállalt velük, de ilyenkor ő a templomba ment. Órák hosszat térdelt imádkozva. Kereseté- ből egy részt nővérének adott, aki gondját viselte (később 12 évig anyját is el- tartotta), maga hat shillingből élt meg, a többit szeretetművekre adta. Egy év- ben pl., amikor már 3 fontnál többet keresett hetenként, 37 fontot adott a missziókra. Halála életére jellemző: 1925, jún. 7-én, vasárnapi napon egyik templomból egy másik templomba menet összeesett az utcán. Egy domon- kos páter odasietett, feloldozta, feladta neki a szent kenetet. Mire az orvos oda- jött, már halott volt. A mentő bevitte a kórházba: zsebében imaköny, szentol- vasó, testén pedig vezeklő lánc. Később derítették ki személyazonosságát. Egészen egyszerű temetésben részesült. Ferences III. rendi ruhában temették el. Hat évre rá megindították boldoggá avatási eljárását. VI. Pál 1971-ben ír zarándokoknak mondta: „Olvastam Matt Talbot életét: ideje, hogy szentté avassák. Én megteszem, ami tőlem telik.”

   „Az idők a dolgozók szentje után kiáltanak, Isten népéből származó egysze- rű példa után. Az ital átka modern betegség világszerte. Kábítószerek rombol- ják ezrek és ezrek idegeit, egészen vészes arányban a fiatalok között. Matt Talbot élete megmutatja, mire képes az imádság, erős akarat és a kegyelem.”

   Szolgálat, 1975/4 számából.

   Imádság:

   Istenünk, te tiszteletreméltó Mátét a szenvedély rabságából irgalmasan kiszabadítottad és szent életre vezetted. Add kegyesen, hogy erényeit követve egykor szerencsésen eljussunk hozzád.

   Krisztus, a mi Urunk által.

ÁRPÁDHÁZI BOLDOG JOLÁN klarissza

Esztergom, 1235/1239 – Gniezno, Lengyelország 1298. június 11.
Blažena Jolanda Ugarska

   Királyi és szent család sarja. Szülei: IV. Béla és a görög császári családból való Laszkarisz Mária Szent Ferenc III. rendjének tagjai. A szülői házban öt évet tölthetett, utána szülei Krakkóba vitték, és nővére, Szent Kinga gondjaira bízták. Szent életű nővérében megtalálta példaképét. 1256-ban Boleszláv herceg felesége lett és utána férjével Nyugat-Lengyelországba költözött. 23 évet élt példás keresztény házasságban. Férjének úgy engedelmeskedett, akárcsak az Úrnak (1. Ef 5,22). Véleményét, akaratát sohase akarta ráerőszakolni urára. Nem vitatkozott, nem védekezett akkor sem, amikor rossz tanácsadók férjét ellene hangolták. Imádkozott, tűrt és várt. S amikor a hamis tanácsadók gonoszságára fény derült, Isten mindent visszaadott neki: ura szeretetét, tisztele- tét, elismerését. Három leánygyermek született házasságukból. ,

   Ezeket nagy gonddal nevelte, amellett napjai imában, vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Templomok építése, betegek gondozása, szegények, árvák felkarolása voltak legkedvesebb foglalatosságai. Amikor férje hadba vonult, hol németek, hol litvánok ellen, Jolán megsokszorozta imádságait. Azt is kérte, őrizze meg Isten férjét a kegyetlenkedés, a bosszú indulatától. S mikor egyszer férje halá- los sebbel tért vissza a csatából, éjjel-nappal ápolta s elkészítette az elköltözés- re, arra a „kis időre”, amíg nem látják egymást.

   Férje halála után elosztotta vagyonát rokonai és az Egyház között, s viszsza- tért a krakkói udvarba, Kingához. Hamarosan azonban Kinga is özvegy lett, ekkor a két nővér az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöt- tek Istennek szentelt életben. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átköltözött a gnieznoi klarissza kolostorba, melyet férje alapított. (Itt volt már egyik lánya is.) Apátnővé választatták, de úgy élt, mint mindenki szolgálója. Alázata, rejtet- ten viselt szenvedései egyesítették a megfeszített Krisztussal, aki gyakran meg- jelent neki s halála napját is előre megmondta neki. A gnieznoi kolostor kápol- nájában temették el. Tisztelete halála után mindjárt megkezdődött. Évszázados tiszteletét XII. Leó pápa hagyta jóvá 1827-ben.

   „Ó, mily nagy kincsek az erkölcsi javak, amelyeken mennyországot vehe- tünk! Ó mily drága gazdagság az, melyet úgy őriz Isten bennünk, hogy senki attól meg nem foszthat, ha magunk nem akarjuk. Ó ti világszerető gazdagok, ha gazdagságot szerettek és kerestek, nincs nagyobb gazdagság, mint a jó- ság. Ezt keressétek!”

Pázmány Péter beszédéből.

   Imádság:

   Istenünk, te arra tanítottad Boldog Jolánt, hogy Fiad alázatos követését a világi hírnévnél és gazdagságnál többre tartsa. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy a mulandókat megvetve őszinte szívvel az égieket keressük.

   Krisztus, a mi Urunk által.

Páduai szent Antal

Lisszabon, 1195. augusztus 15. – Arcella (Padova mellett), 1231. június 13.
Páduai szent Antal

Fernando Martins de Bulhões, Lisszabonai Antal 

   Lisszabonban született 1188-95 között. A család vallásos légköre, a székes- egyházi egyházi iskola hatása, az ágostonos szerzetesek jópéldája nyomán és a tisztaság elleni kísértések fölötti győzelme eredményeképp belépett az Ágos- ton-rendi kanonokok közé. Pár év múlva Coimbrában a rend hittudományi fő- iskoláján igen nagy előmenetelt ér el a szent tudományok, különösen a Szent- írás ismerete terén. Itt szentelik pappá. Az első ferences vértanúk példáján felbuzdulva 1220-ban a Kisebb Testvérek rendjébe lép s felveszi az Antal ne- vet. Még abban az évben Marokkóba indul, hogy vértanú lehessen. Betegsé- ge miatt terve meghiúsul, belátja, hogy nem ez az Isten akarata. Hajóját a vihar Szicília partjához sodorja. Messinában rendtársai körében betegségéből felépül, s 1221. pünkösdjén részt vesz az ún. „gyékényes” káptalanon. Nem ismerik, nem kap beosztást. Kéri a romagnai tartományfőnököt, vegye be tar- tományába. Így kerül a montepaoloi remeteségbe, ahol néhány hónapot tölt imádságban, böjtölésben s házimunkákat végezve. Forliban a házfőnök egy papszentelési ünnep alkalmával őt kéri, tartson beszédet a testvéreknek. Ek- kor tűnik fel szónoki tehetsége.

   Ettől kezdve haláláig hirdeti az igét előbb Észak-Itáliában, majd Galliában, később mint tartományfőnök Romagnában. Szent Ferenc kérésére hittudo- mányra tanítja rendtársait. Lemondva a tartományfőnökségről, élete utolsó évét Páduában tölti, ahol 1231-ben nagy sikerrel tartja meg nagyböjti beszé- deit. Utána már betegen pár hétre a camposampieroi remeteségbe megy. Jún. 13-án a Páduához tartozó Arcellában, egy kis ferences rendházban feje- zi be életét. Habár az utókor a „csodatevő” elnevezéssel tisztelte meg, életé- ben kevés csodát művelt, a csodák temetése napján sokasodtak meg. Halála után egy éven belül már szentté avatta őt IX. Gergely pápa, XII. Piusz pedig egyháztanítóvá nyilvánította. Igen népszerű szent, a szegények pártfogója, akihez minden nehézségünkben bizalommal fordulhatunk, mert „Szent Antalnak imájára tenger enged, bilincs törik, s az elveszett tagot, vagyont ifjú és agg visszanyerik.”

   XII. Piusz apostoli levele, melyben Antalt egyháztanítóvá nyilvánítja, őt így jellemzi: „Antal a szentírás ismeretében nagyon kitűnik, a hitigazságok mélyé- re behatoló teológus, az aszkétika és misztika területén jeles tanító és mester.” Szent Antalnak mint egyháztanítónak neve: Doctor evangelicus (evangéliumi doktor).

Tanítása:

   „A szentek - e földi homályban - ragyognak mint a csillagok az égboltoza- ton. Valóban csillagok a szentek, és Krisztus gondviselésének rejtekében tart- ja őket; nem akkor tűnnek fel, amikor ők akarják, hanem készen állnak arra az órára, melyet az Úr határoz meg számukra. És amikor meghallják szívükben a hívást, kilépnek a szemlélődés titkos kamrájából, hogy végrehajtsák a művet, melyre rendeltettek.”

   Imádság:

   Mindenható, örök Isten, te Szent Antalt kiváló igehirdetővé és gondjainkban hathatós közbenjáróvá tetted. Add, hogy segítségével a krisztusi élet útján járjunk és minden nehézségünkben érezzük támogatásodat.

   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Gubbio-i Boldog Castora Gabrielli

**** - Vado / Macerata, Olaszorszag 1391. június 14.
Blažena Castora Gabrielli da Gubbio

A FORDÍTÁS FOLYAMATBAN VAN

 

_________________________________________

BEATA CASTORA GABRIELLI
sposa, madre, terziaria francescana
 
La beata Castora è figlia del conte Pietruccio Gabrielli di Gubbio e di Elena di Pietruccio Del Monte, conte di Corbara, visse nel secolo XIV.
 
Sposò giovanissima il giurista Santuccio (o Gualtiero) Sansoneri, conti di S. Martino e Bassinario, nel territorio di S. Angelo in Vado (PS).
 
Un matrimonio difficile in quando il marito la trattava aspramente. Castora fu donna di rara pietà e di profonda carità. Alla morte del marito, con il consenso del figlio Oddone, distribuì i suoi beni ai poveri e vestì l’abito del Terz’Ordine Francescano (TOS), trascorrendo il resto della sua vita in penitenza e preghiera. Morì il 14 giugno 1391 a Macerata, da dove il suo corpo fu poi traslato dal figlio nella chiesa di S. Francesco in S. Angelo in Vado.
 
Nella chiesa francescana di S. Angelo la beata è ancora venerata e invoca come patrona per i matrimoni difficili.

 

 

CASTORA da Gubbio
Castora Gabrielli, nobile figlia del conte Pietruccio e di Elena. Fu sposata giovanissima a Santuccio, conte di San Martino, che si rivelò un marito violento e bestemmiatore. Solo dopo la morte del marito, poté donare i suoi beni ai poveri, si fece terziaria francescana e trascorse così tutto il resto della vita in penitenza e preghiera. Morì a Macerata nel 1391, ma fu sepolta nella chiesa francescana di Sant’Angelo in Vado, provincia di Pesaro Urbino.

Boldog Angelusz Clarenusz

Chiarino, 1255 körül – Marsicovetere, 1337. július 15.
Blaženi Anđelo Clareno

JEGYZETEK ERRŐL A BOLDOG FERENCESRŐL:

 

A klarénusok története a legmozgalmasabb. A lyoni zsinaton, 1274-ben elterjedt a rendben az a hír, hogy a pápa kötelezi a rendet közös bírtok elfogadására. Ankonában nagy vita alakult ki, a többség elfogadta, egyeseket a rendből kizártak, és remeteségben tartottak fogságban. Köztük volt Angelus Clarenus (+1337) aszkéta és jelentős teológus. E mozgalom gyorsan átterjedt a Provence-ban is, ahol képzett teológusok, így Péter János Olivival (+1298) is csatlakoztak a mozgalomhoz. A mozgalomnak másik támasza Casalei Hubertin (+1329) volt. Mindhárman tüzes könyveket Írtak, melyek Joachim a Fiori szellemét közvetítették. Joachim a Fiore cisztercita apát, e történelme! három szakaszra osztotta: az Atya korszaka (Ótestamentum), a Fiú korszaka (Újtestamentum és Egyház), a Szentlélek korszaka (le nem írt „Örök Evangélium”, a „lelki” Egyház, hierarchia nélkül, szerzetesek vezetése mellett. ) Szent Ferenc halála után nem sokkal a ferencesek a történelem ilyen magyarázatát átvették, e meghamisítva magukra vonatkoztatták. Elutasították a hierarchiát s a lelki egyház- ’ ért szálltak síkra, ezért kapták a spirituális nevet. Amikor. a szent remete, Morrone Péter V. Celestin néven pápa lett, elismerést kaptak, szegény remetékként éltek, majd VIII. Bonifác trónralépésével kiközösítették és üldözték őket. Egyeseket máglyán égettek meg, mások beléptek a bencés rendbe, Casalei Hubertin e cölestinusokhoz ment, Angelus Clarenus Subiasoba menekült, ahonnan miniszter generálisként a hozzá csatlakozottakat, a szegény életről nevezett fraticelliket vezette. Ez a csoport 1440-ig szektaként tovább élt. Kapisztrán Szent János segítségével, aki inkvizítori hivatalát bölcsen töltötte be, sikerült őket az Egyházzal kibékíteni és 1473-ban IV. Sistue őket a rendbe ismét beiktatta.

- Angelus Clarenus szegény nővérei, egyházon kívüli csoport, amely Angelus Clarenust követte, 1273-ban az Egyház a rendek közé felvette

/// A NEGYEDIK TANULMÁNYI LEVÉL SZENT FERENC LELKI CSALÁDJA (A HÁROM REND ÁTTEKINTÉSE) ///

 

BOLDOG SCHERER MÁRIA TERÉZIA

Meggen, 1825. október 31.– Ingenbohl, 1888. június 16.
Blažena Marija Terezija Scherer

   Svájcban született hétgyermekes család negyedik gyermekeként. Gyermek- korában „Meggen napsugarának” nevezték vidámsága miatt. A népiskola el- végzése után Luzernbe került betegápoló képző szakiskolába. Eleinte idenkedett a betegápolói hivatástól, Isten kegyelme fokozatosan átalakította lelkületét. 1845-ben belépett a Florentini Teodóz kapucinus atya által alapított Keresztes Tanító Nővérek közé. 25 évesen már egy szegényház főnöknője lett, később Churban a kórház vezetője. A rend életében azonban 1856-ban nagy változás következett be. Püspöki határozattal kivált a rendből és Ingebohl vá- rosba költözött a Szent Keresztről nev. Irgalmas

   Nővérek új kongregációja, en- nek Terézia lett az első általános főnöknője. Az új kongregáció nemcsak taní- tással, hanem betegápolással, szegénygondozással, árvák nevelésével is foglalkozik. Szent Ferenc Reguláris III. Rendje szabályait követi.

   Mária Terézia anyát bátorság, tapintat, szeretetreméltóság, szervezési tehet- ség, olykor humor jellemezték. Nővéreit így bíztatta: „Isten jósága határtalan! Nem szabad elcsüggedni, hanem arra kell tekinteni, akitől minden erő szár- mazik.” Az alapító atya, P. Teodóz 1865-ben meghalt. Ekkor még inkább meg- nőtt Terézia anya felelőssége. 1887-ben előrehaladott gyomor- és májrákot ál- lapítottak meg nála. 1888. jún. 16-án halt meg hosszú szenvedés után.

   „Mennyország, mennyország!” – voltak utolsó szavai. Halálakor 442 házban közel 1700 fogadalmas nővér működött, ezek száma a boldoggá avatás évében, 1995-ben kb. 5600. Hazánkban a Keresztes Nővérek központi háza Pilisborosjenőn van, a nővérek száma 107. Terézia anyát II. János Pál pápa avatta boldoggá 1995. okt. 29-én.

   „Alapítóink a kor kívánalmaiban, szükségleteiben Isten hívó szavát ismerték fel. Az Ő mindenhatóságába és atyai jóságába vetett határtalan bizalommal nyitottak voltak minden emberi ínséggel szemben, bátrak az önfeláldozásban és kitartók a hűségben. Életük számunkra ösztönzés és példa Krisztus követé- sének útján.”

A Nővérek Életrendje. Részlet.

   Imádság:

   Istenünk, te Boldog Mária Teréziát arra indítottad, hogy a betegek és szegények gondozására s az ifjúság nevelésére a Keresztes Nővérek új ágának társalapítója legyen; add, hogy példájára mi is új lelkesedéssel haladjunk a Krisztus követése útján.

   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

GAMBACORTI BOLDOG PÉTER

Pisa, 1355 – Venezia, 1435. június 17.
Blaženi Petar Gambacorta iz Pize

   Apja a Pisai Köztársaság elnöke volt. Péter fiatal korában könnyelmű életet élt. 22 éves korában azonban megtért, elsősorban Klára nővérének hatására, aki szerzetes volt. Miután belépett Szent Ferenc III. rendjébe, az Urbino mellet- ti Cessano* hegyre remeteségbe vonult. Itt kemény bűnbánó életet élt. Hama- rosan tanítványok gyűltek köréje, akiket ferences III. rendi közösségbe szerve- zett s részükre szabályzatot szerkesztett.

   A Montebello hegyi remeteség lett a Szegény Testvérek központja. A kongregációt V. Márton pápa 1421-ben hagy- ta jóvá. Péter halála (1435) után a közösség Pesaroban, Trevisoban, Páduában, Urbino környékén alapított remeteközösségeket. Később más re- metekongregációk (Korzikai Angelusz, Furcapalenai B. Miklós stb. remetesé- gei) beolvadtak a Boldog Péter alapította kongregációba.

   Pisai Gambacorti Péter tiszteletét XII. Ince pápa 1693-ban hagyta jóvá. Pé- ter remetéi - ha kevesen is -, de még ma is léteznek.

   „Ha a Kelet misztikusaihoz hasonlóan sikerül kiüresítened a lelkedet minden gondolattól és minden vágytól; visszavonulsz önmagad központjába, és min- dent arra a pontra összpontosítasz magadban, ahol életed Istenből fakad - mégsem találhatod meg igazán Istent. Semmiféle természetes gyakorlat nem hozhat Vele eleven kapcsolatba. Ha Ő nem mondja ki magát benned, ha nem ejti ki nevét lelked mélyén, nem fogsz tudni többet róla, mint a kő a földről, amelyen tehetetlenül fekszik.”   Thomas Merton

 

   Imádság:

   Istenünk, te Boldog Pétert a remeteéletre hívtad s társainak vezetőjévé tetted. Add, hogy a világ forgatagában egész szívvel ragaszkodjunk mennyei országod kincseihez.

   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Maria Chiara Serafina Jézus, misszonáris ferencesrend alapító

Tossignano di Imola, Bologna 07 listopada 1853. - Bertinoro, Forli Cesena 18. lipnja 1917.
Službenica Božija Maria Chiara Serafina od Isusa

Službenica Božija Maria Chiara Serafina Jézus, született mint Serafina Farolfi

www.edumissioclarissefrancescane.org

 

A FORDÍTÁS FOLYAMATBAN VAN

 

Madre Serafina (Francesca Farolfi) nasce il 7 ottobre 1853 a Tossignano (Bologna). All’età di vent’anni, con un diploma di insegnamento in mano, entrò a Forlì nel convento delle Francescane Terziarie di S. Elisabetta. Nel 1881, Serafina fu inviata a Palagano (Modena) per aprire un nuovo convento e scuola. Nel frattempo, però, tutta una serie di eventi fecero sì che la scuola di Forli fosse trasferita a Bertinoro nel 1895, con la conseguente nascita di una nuova congregazione religiosa: le Clarisse francescane missionarie del Santissimo Sacramento. Il 3 febbraio 1901, quattro giovani suore partirono per l’India. Iniziarono la loro missione a Sardhana, occupandosi di una casa di assistenza per ragazze. Tre anni dopo, un scuola fu aperta a Meerut e un altro orfanatrofio a Agra nel 1912. Altre missioni furono aperte anche in Brasile, tra le popolazioni più povere. La pedagogia di madre Serafina si occupava dell’educazione completa delle ragazze, favorendo lo sviluppo delle doti personali, anche attraverso l’arte. Morì, dopo una lunga malattia, il 18 giugno 1917.

PESAROI BOLDOG MICHELINA

Pesaro, 1300 – Pesaro, 1356. június 19.
Blažena Michelina (Metelli Malatesta) iz Pesaro-a

   Loreto közelében az Adriai-tenger partján van Pesaro*. Itt született Michelina a gazdag és nemes Metelli családból. Már 12 éves korában férjhez adták egy fiatal nemesnek a Malatesta családból. Szerette férjét és kisfiát. Férje azonban egy ragályos betegségben meghalt, s ő húsz évesen özvegy maradt. Nehezen viselte a megpróbáltatást. Ebben az időben egy jámbor teciáriusnő érkezett Pesaroba, aki buzgóságával és életszentségével nagy hatással volt az egész városra. Michelina házába hívta, hogy nála lakjék. A vele való beszélgetés közben Michelina ráébredt, mennyire tökéletlen még szeretete Isten iránt, mily nehéz elszakadnia a földiektől, kisfiától, akit bálványozott. „Akkor kérjük együtt az Istent - tanácsolta neki társa -, tegye szabaddá szívedet mindattól, ami akadálya Isten iránti szeretetednek.” Michelina beleegyezett. A következő reggel szentmisén vettek részt. Szentmise után Michelina hallotta bensejében az Úr szavát: „Szabaddá akarlak tenni. Fiadat magamhoz veszem, te pedig ezután egészen hozzám tartozol.” Mikor hazaértek, a fiút betegen találták, hamarosan meg is halt. Michelina szíve ezután már nem tapadt mulandó dolgokhoz. Elosztotta a szegények között nagy vagyonát, nem törődve rokonai tiltakozásával. Belépett a ferences III. rendbe, gondozta a rászorulókat, mint új családját. A kórházban látogatta a betegeket, segített rajtuk azzal is, amit adományként kapott, azzal is, amit keze munkájával szerzett. Azt is megtette, hogy mezítláb kéregetett.

   Életmódja rokonait felbőszítette. Egy toronyba zárták és megkötözték, sőt meg is verték. Michelinát azonban nem tudták megtörni és visszatéríteni útjáról. Mikor megszabadult, buzgó zarándokok társaságában a Szentföldre ment. A Kálvária hegyén elragadtatásba esett. Utána megindult szavakkal beszélt Urunk szenvedéséről, úgyhogy hallgatói könnyekre fakadtak. Visszaérve szülőföldjére megkettőzte imádságait s vezeklő gyakorlatait, jócselekedeteit. Halála napját előre mondva 1356. jún. 19-én fejezte be életét. Ravatalánál és sírjánál csodák történtek. A pesaroi Szent Ferenc templomban temették el. A Szentszék 1737- ben erősítette meg évszázados tiszteletét. Pesaro pedig patrónájává választotta.

„Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem ve- szi föl keresztjét s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni éle- tét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.” (Mt 10,37-39.)

 

 

   Imádság:

   Istenünk, te Boldog Michelinát a világi életből az Istennek szentelt életre hívtad, hogy kövesse a szegény és alázatos Krisztust. Közbenjárására segíts, hogy hivatásunkban hűségesen kitartsunk és eljussunk a mennyei hazába.

   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Pages