You are here

Sveci, blaženi i sluge Božije

pl. 2020.01.28.
pl. 2020.01.28.

Szent Veridiana Attavantis

(Castelfiorentino, 1182 – Castelfiorentino, 1242. február 1.)
Sveta Viridijana Attavantis

   Kb. Szent Ferenccel egyidőben született az időközben leszegényedett Attavanti nemesi családból. Életírói kiemelik, hogy nagyon korán, 12 éves korában megkedvelte az önmegtagadó életet. Buzgó asszonyok társaságában elzarándokolt Compostellába, majd Rómába. Éhínség idején egyik rokonánál lakott. Ekkor történt, hogy a szegényeknek nagymennyiségű babot osztott szét, s később tudta meg, hogy a bab már el volt adva. Erre egész éjjel imádkozott, kérve Isten segítségét nagy bajában, s íme reggelre a tartály ismét tele volt babbal. A csoda híre elterjedt, ami Veridiánát bántotta, s sokáig töpren- gett, hogyan tudná elkerülni az emberek tiszteletnyilvánításait. 26 éves korában Firenze közelében egy remetelakot építtetett, amely még ma is áll: 3 m hosszú és 1 m széles, közelében egy kápolna állt. Ide falaztatta be magát s 34 évig élt itt a legszigorúbb lemondásban és bűnbánatban. Legfőbb vigasza a szentségi Jézus közelléte volt, kunyhójából szentmisét is tudott hallgatni. (A középkorban hasonló remeteéletet többen is vállaltak, ezeket befalazottaknak, reklúzáknak nevezték. Később a pápák ezt az életmódot betiltották.)

   A hagyomány szerint 1221-ben (vagy 1222-ben) itt meglátogatta Szent Ferenc, és ő öltöztette be a bűnbánó III. rend ruhájába. Később is felkereste, hogy szavaival erősítse, vigasztalja. Veridiána életét még két kígyó is nehezebbé tette, amelyek állandóan kínozták, míg végre az emberek megszabadították tőlük. Ágya a csupasz föld volt, étele, amit jólelkű emberek az ablaknyílá- son át adtak neki. Kb. 60 évesen fejezte be életét, halála előtt a bűnbánati zsoltárokat imádkozta. Életében és halála után Isten csodákkal tűntette ki. Fönnmaradt a legenda, hogy halálakor Castelfiorentino templomának harangjai maguktól megszólaltak. VI. Kelemen pápa avatta boldoggá.

   Veridiána lakóhelyétől nem messze egy asszony gyakran szórta az átkokat. Gyermekét sem kímélte. „Bár vinne el az ördög - mondta neki egyszer -, hogy ne lássalak többé!” A gyermek azon nyomban el is tűnt az asszony szeme elől. Akkor jajgatni kezdett, s a szomszédokkal együtt Veridiánához ment, kérve segít- ségét. Amíg imádkoztak Veridiánával, megjött a gyerek épen, egészségesen. Elmondta, hogy az ördög cipelte őt egy félelmetes mélységbe lépcsőkön lefelé. Egyszer csak Veridiána állta el útját. Amikor az keresztet vetett feléje, őt elengedte, s így megmenekült. Anyja megtanulta az esetből, hogy ne átkozódjék.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Veridiánát az imádságos és önmegtagadó élet útjára vezetted, és égi kegyelmekkel elhalmoztad. Add, hogy az örök élet elnyeréséért minden áldozatra készek legyünk.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Leonissziai Szent József

kapucínus

   Assisitől délre nem messze van Leonissa (Leonessa) község; itt látta meg szeretünk, keresztnevén Eufránio a napvilágot. Már csecsemő korában csodás dolog történt vele: Isten megmentette a megfulladástól. Gyermekkorában buzgó volt az imában, önmegtagadásban. Szüleit korán elvesztette. Egy tanár nagybátyja vette gondjaiba, taníttatta, sőt, amikor házasulandó korba ért, gaz- dag menyasszonyról is gondoskodott. Az ifjú azonban minden nyomásnak, rábeszélésnek ellenállt. Felhasználva nagybátyja távollétét, kapucinusnak jelent- kezett. Fel is vették s Assisibe küldték. Ekkor kapta a József nevet. Rokonai utánamentek s erőnek erejével haza akarták vinni: Szándékuk azonban meg- hiúsult József ellenállásán és a kapucinusok határozott fellépésén.
* * * * *

Leonissziai Szent József lelki hagyatékaiból

   Pappászentelése szentelése után, elöljárói engedélyével, hamarosan Konstantinápolyba ment néhány rendtársával, hogy a fogságban lévő keresztényeknek lelki segítséget nyújtson. Már két évig működött itt eredményesen, amikor vakmerő vállalko- zásra szánta el magát: belopakodott a szultán palotájába, hogy őt megtérítse. Elfogták, egyik kezébe és lábába vaskampót szúrtak, s egy gerendára felakasz- tották. Itt szenvedett három napon át, imádkozva s Istent dicsőítve. Szabadu- lása - ahogy ő maga elbeszélte - úgy történt; hogy egy csodaszép kisfiú jelent meg a börtönben, megszabadította a vaskampóktól, megérintette, s ezzel meggyógyította sebeit. Kenyeret s bort hozott neki; hogy erőre kapjon. Közöl- te vele, Isten akarata, hogy hazájába visszatérjen, mert ott jobban tudja szol- gálni a lelkek üdvösségét.

   Haza is jutott, s ettől kezdve mint népmisszionárius járta a falvakat Umbriában és másutt. Naponta 6-8 szentbeszédet is mondott. Szavait feltűnő csodák, gyógyulások, kenyérszaporítás, megtérések kísérték. Kibékített vi- szálykodó családokat, községeket. Sokat betegeskedett, de közben szigorú önmegtagadó életet élt. 56 éves korában halt meg Amatrice-ben, amikor a zsolozsmában ezt imádkozták mellette: „Drágalátos az Úr szemében szentjei- nek halála.” Halála után eltűnt minden sebe, teste a megdicsőültek szépségé- be öltözött. Közbenjárására csodák történtek. XIV. Benedek avatta szentté 1746-ban.

    Amikor rákbetegsége igen gyötörte, az orvosok műtétet javasoltak. Akkor még nem ismerték az érzéstelenítést s le akarták kötözni. Ő kezébe vette ke- resztjét: „Látjátok - mondta. -, ez a legerősebb kötelék, mely megköt engem.” Így szenvedett a műtét alatt s közben ismételgette: „Sancta Maria, succurre miseris!” (Szűz Mária; jöjj segítségére a szerencsétleneknek!)

 

   Imádság:
   Istenünk, te Leonisszai Szent Józsefet az evangélium kiváló hirdetõjévé tetted. Közbenjárására add meg, hogy ugyanazon szeretet tüzétõl lángolva tudjuk
keresni a lelkeket, és egyedül neked szolgáljunk.

   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Japán, Nagaszaki első vértanúi

Miki Pál fogadalmas,

Japánban a 16. század második felében jezsuita hittérítők működtek szép eredménnyel. A császár, Taykosama azonban féltette uralmát, főleg a megtérő előkelő emberek miatt. Ezért 1587-ben kitiltott az országból minden külföldi misszionáriust. Titokban azonban többen ott maradtak. A manilai kormányzóhoz kérelem érkezett Japánból, hagy küldjön ferences misszionáriusokat.

Így ment Japánba Keresztelő Péter atya néhány társával, akiket a császár barátságosan fogadott. Az ő szóbeli (vagy hallgatólagos) engedélyével prédikáltak, néhány kolostort és kórházat is alapítottak. 1596-ban azonban a császár
kiadta újabb rendeletét a misszionáriusok kivégzésére. A keresztényüldözés oka a pogány boncok áskálódásán kívül egy spanyol kereskedelmi hajó ügye volt. A hajó rakományát lefoglalta a császár. Az egyik spanyol hajós azt a meggondolatlan kijelentést tette, hagy majd a spanyol király elõbb misszionáriusokat, majd katonákat fog küldeni megtorlásul.

1596. decemberében elfogtak hat spanyol ferences misszionáriust (négy pap, két laikus testvér) három jezsuitát (Miki Pál fogadalmast és két novícius társát) és tizenöt japán világi hívõt, akik legtöbben a ferences III. rendhez tartoztak. Három fiatal is volt köztük: a 15 éves Tamás, a 13 éves Antal és a 12 éves Lajos. Mindannyian készek voltak a vértanúságra és a szenvedésekre. Kimondták felettük a halálos ítéletet. Ennek jeléül jan. 2-án Meakoban levágták bal fülüket és orrukat, majd megkötözve kocsira rakták õket és egy hónapon át városról városra kísérte õket kétszáz katona. Útközben Péter atyának volt még ideje arra, hogy írjon híveinek, ebben a levélben kifejezi mindannyiuk örömét, hogy Krisztushoz hasonlóan halhatnak meg. Útközben hozzájuk csatlakozott még két japán keresztény, akik szolgálatukra voltak. Õket is a vértanúk közé sorolták. Így a vértanúk száma huszonhat lett. A Nagaszaki melletti dombon, a „szent hegyen” keresztre feszítették õket. „Istent dicsõítve és hitüket hirdetve haltak meg dicsõségesen” (Zsolozsma szövege.) IX. Piusz 1862-ben avatta õket szentté.

Részlet Keresztelõ Szent Péter levelébõl:
“Szeretteim, Isten szerelmére kérlek benneteket: nagy bizalommal ajánljatok minket Istennek, hogy életünk feláldozása kedves legyen elõtte. Úgy látom, a következõ pénteken feszítenek minket keresztre, mert Meakoban is pénteken vágták le fülünk egy-egy darabját. Ezt Isten ajándékaként fogadtuk. Mindnyájan nagy buzgalommal kérünk benneteket, imádkozzatok értünk!”


Imádság:
Istenünk, te szentjeid erõssége vagy. A szent vértanukat, Keresztelõ Pétert és Pált meg társaikat a kereszt útján az életre hívtad meg; közbenjárásukra add meg nekünk, hogy a hitet, melyet vallunk, mindhalálig erõsen meg is tartsuk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Szent Egyed Mária a szt.Józsefi - Francesco Pontillo

Taranto, 1729. november 16. - Napoli, 1812. február 07.
Szent Egyed Mária a szt.Józsefi - Francesco Pontillo

   Egyed (latin Aegidius, francia Gilles, angol Giles) a középkor népszerű szentje. Való életéről keveset tudunk. Görög származású bencés rendi szerzetes volt, aki Provence-ban, Arles környékén remetéskedett, majd ugyanitt monostort alapított, amelynek ő volt első apátja (†725 körül). Nálunk és Angliában különösképp kedvelték, mindkét országban sok templomot és monostort szenteltek neki, így hazánkban a Szent László alapította somogyvári apátságot (1091), és a garamszentbenedeki apátság plébániatemplomát (1209), hogy csak a híresebbeket említsük.

   Egyed a tizennégy segítőszent egyike, elsősorban a koldusok, a nyomorékok és leprások védőszentje volt, de – s ez már legismertebb legendájával kapcsolatos – a szoptató anyák is kérték közbenjárását.

  Legendáját a Legenda Aurea tette ismertté. Eszerint a szent egy erdei barlangba húzódva remetéskedett, ahol egy szarvastehén táplálta tejével. Egyszer a király arrafelé vadászott. A vadásztársaság felverte és üldözőbe vette Egyed szarvasát. Az állat a remete barlangjába menekült. Ott az utána lőtt nyíl a szentet találta el. Egy változat szerint a nyíl-vessző megölte, egy másik szerint csupán megálljt intő kezét fúrta át.

 

   

   Tarantoban, Dél-Olaszországban született: Pontillo Ferenc volt a neve. Szegény szülei fiatalon iparra taníttatták. Vallásosságával, ártatlanságával társaira jó hatással volt. Reggelente szentmisén vett részt, este szentséglátogatást végzett. Szabadidejét imával töltötte. Belépett a Rózsafüzér Társulatba. Apja halála után õ lett a családfenntartó: édesanyjáról és testvéreirõl nagy szeretettel gondoskodott. Amit munkájával keresett, rájuk áldozta, és még jutott a szegényeknek is. Amikor e kötelességétõl felszabadult, buzgón kérte Istent, adja tudtára, hogyan szolgálja õt tökéletesebben. Álmában megjelent neki Alkantarai Szent Péter és Szent Paszkál, az õ intésükre a Lecce*-i rendtartomány Galatone kolostorában jelentkezett, az alkantarínus ferencesekhez 1754-ben laikus testvérnek. A fogadalmak letétele után pár évre, 1759-ben
   Nápolyba helyezték a Szent Paszkál kolostorba, ott is maradt élete végéig. Zûrzavaros politikai helyzetben, egyházellenes légkörben, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nápolyiak megerõsödjenek a katolikus hitben. Élete szeretetszolgálat
volt, elsõsorban a legszegényebbek közt. 1888-ban boldoggá, 1996-ban
szentté avatták.
II. János Pál szenttéavatási homiliájából:
“Az Egyház ma hirdeti Isten dicsõségét, mely megnyilvánul Egyed Mária életszentségében. Mint Szent Ferenc igazi fia, befogadta a Krisztus misztériumai szemlélésébõl fakadó határtalan szeretet tüzét... Figyelemmel volt mások szüksége iránt, amikor vállalta a legegyszerûbb munkát vagy a szegények szolgálatát.
   Nápoly utcáin hordozta a kiengesztelõdés és a béke evangéliumi igéit, olyan légkörben, melyet a társadalmi feszültség és a testi-lelki nyomor jellemzett. Gondoskodó szeretetét mindenki kiérezte szavaiból, gyakran mondta: Emberek, szeressétek Istent! Mindenkit megtérésre hívott fel az Istenhez, aki „irgalmas és kegyes, késedelmes a haragra, ellenben gazdag kegyelemben és hûsében” (Kiv 34,6). Ez az izenet mai világunknak különösen idõszerû; sürgõsen szüksége van arra, hogy higgyen Isten szeretetében, Szent Egyed a maga alázatos és vidám magatartásával kiérdemelte a „Nápoly Vigasztalója” elnevezést.
   Emléke ma is eleven, és példája arra hívja ma is a keresztényeket, hogy az evangéliumi nyolc boldogság szellemében éljenek és Isten szeretetére életszentséggel válaszoljanak, melyre a Szentlélek kegyelme segít el bennünket.”
 
 

    

Tisztelete Magyarországon

 

   A ma Szlovákiában lévő bártfai Szent Egyed bazilika az UNESCO kulturális világörökségének része

   Esztergomban már a 11. században őrizték koponyájának három töredékét. Tiszteletének másik hazai nyoma a Szent László király által 1091-ben alapított somogyvári Szent Egyed monostor volt, amelyet közvetlenülSaint Gilles-du-Gard bencés szerzeteseivel népesített be a király.

   Valószínűleg a bencés kapcsolatokkal függ össze, hogy 1209 óta a garamszentbenedeki apátság plébániája szintén Szent Egyedet tiszteli védőszentjeként. A hagyomány szerint Eger közvetlen szomszédságában, a felnémeti völgyben is állott valamikor Szent Egyedről elnevezett bencés apátság, bár ennek létezésére egyelőre nincs bizonyíték. A Vas megyében fekvő Peresznye község temploma szintén Szent Egyed tiszteletére van szentelve, mai formáját 1702-ben nyerte el. A felső-magyarországi szászok „cipszerek” (német: Zipser) által lakott városokban (Bártfa,Poprád, Ruszt) kialakult Szent Egyed tisztelet azonban már feltehetően nem bencés gyökerű, hanem közvetlen nyugati ihletésű, melyet a nyugatról a városokba érkező kereskedők, iparosok hoztak magukkal.,

   A Kárpát-medencében több település is a szent nevére felszentelt templomáról kapta nevét (az egykori somogyi Szentegyed, a mai Illés Szlovákiában, az erdélyi Vasasszentegyed) és Vasasszentegyedivölgy.

 
   Imádság:
   Istenünk, te Szent Egyed Máriát a szegények javára segítõnek és vigasztalónak adtad. Add, hogy erényeit követve mi is igyekezzünk másokkal sok jót tenni.
   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Boldog SETTESOLI JAKÓBA ASSZONY

III. r. (Roma 1190 - Assizzsz 1239. február 08.)
Blažena JAKOBA iz Settesolia

   Szent Ferenc atyánk jótevője, akit a szeráfi atya csak „Jakóba testvér”-nek nevezett. Előkelő római családból származott, a családi ház a Tiberisen túl volt: Szent Ferenc és társai itt gyakran megszálltak római útjuk alkalmából. Itt ismerte meg őt a szent mint hűséges hitvest, odaadó édesanyát, a szenvedés- ben erőslelkű özvegyet, aki két fiát erényekben és istenfélelemben nevelte. A Szent Ferenccel való ismeretség egyúttal az életszentségre való indítást is je- lentette Jakóba számára.

   Celanoi Tamás írja róla: „Jakóba asszony nemcsak előkelő származásával, hanem jámborságával is kitűnt, ezért a szent különös szeretetét élvezte.” Szent Klárán kívül ő volt az egyedüli nő, aki közelebb kerülhetett a szenthez. Amikor Szent Ferenc betegsége súlyossá vált, megérezte, hogy Szent Ferenc őt hívni akarja. Éppen akkor ért Assisibe, amikor Szent Ferenc izenni akart neki. Meg- érkezése hírére a szent örömmel felkiáltott: „Dicsőség Istennek, aki Jakóba asszonyt, testvérünket ide küldte. Nyissátok ki az ajtót és vezessétek be.”

 

   Jakóba mindazt elhozta, amit a szent kérni akart tőle: posztót, gyertyát a te- metésre és kedvenc süteményét is, amit római tartózkodása alatt szokott készíteni. Ott is maradt, megvárta a szent halálát, s amiben tudott, segítségére volt. A temetés után visszament Rómába, de újra és újra visszatért Assisibe, hogy a szent sírjánál imádkozzon. Assisiben is halt meg 1239-ben, s Szent Fe- renc sírja közelében temették el. A hagyomány úgy tudja, Szent Ferenc öltöz- tette be Jakóbát a III. rend ruhájába.

   „Amikor Jézus Betániában tartózkodott, odajött hozzá egy asszony. Alabást- romedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalnál ülőnek fejére öntötte... Jézus így szólt a tanítványokhoz: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Ha ő most testemre öntötte ezt az olajat, a temetésemre tette.” (Mt 26, 6 sk.)

 

   Imádság:

   Istenünk, te Jakóba asszonyt Szent Ferenc hű követőjévé tetted, s megad- tad neki, hogy szeretetszolgálataival vigasztalására és örömére legyen. Segíts minket is, hogy figyelmes szeretettel legyünk különösen azokhoz, akikkel együtt élünk.

   Krisztus, a mi Urunk által.

Boldog Sztepinac Alajos (Alojzije Stepinac)

püspök és vértanú, ferencesrendi

   Stepinac Alajos 1898. május 8-án született a horvátországi Krasicében.1924 és 1931 között a Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként Rómában tanult. Mindössze három évvel a hazájába való visszatérése után elöljárója javaslatára zágrábi koadjutor-érsekké nevezték ki, és 1934. június 24-én püspökké szentelték.

   A második világháborút követo években a kommunista jugoszláv vezetés mindent megtett, hogy gyengítse a katolikus egyházat. Céljuk elérése érdekében Stepinac érseket is többször kihallgatták, és mivel nem volt hajlandó követeléseiknek eleget tenni, 1946. szeptember 18-án letartóztatták. Ugyanezen év október 11-én tizenhat év szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték.

   1946-tól 1951-ig a lepoglavai börtönben tartották fogva, majd 1951-tol szülofalujában volt háziorizetben. Itt hunyt el, 1960. február 10-én.

 

Zágráb hos püspökét, aki idoközben az Istenhez és Egyházhoz való huség jelképévé vált, elismerése jeléül XII. Piusz pápa 1953-ban bíborosi címmel tüntette ki.

Áldott Tancredi Angelus. Rietiből

(* -1258.)
Blaženi Anđelo Tankredi iz Rietija

   Tancredi Angelus. Rietiből származott és lovag volt. Amikor Szent Fe- renc 11 társával útban Róma felé áthaladt Rietin, találkozott a harci paripáján büszkén ülő Angelusszal.

   „Angelusz úr - szólt hozzá -, elég sokáig hordtad a derékszíjat, a kardot, a sarkantyút, itt az ideje, hogy fölcseréld ezeket a kordá- val, kereszttel és a saruval. Csatlakozz hozzánk, légy Krisztus lovagja!” Angelusz el is hagyott mindent, s Szent Ferenc egyik leghűségesebb társa lett.

   A három kiválasztott testvér között volt, akikkel Ferenc Alverna hegyére ment, hogy negyven napig böjtöljön; ott volt mellette utolsó napjain, kérésére ő éne- kelte a Naphimnuszt Leó testvérrel.

   Szent Klára közelében is ott volt annak utolsó óráiban. 1258-ban halt meg. Sírjánál csodák történtek.

 

 

Imádság:

Istenünk, te botladozó szolgáid előtt az üdvösség útját szentjeid példájával és közbenjárásával egyengeted. Add meg jóságosan, hogy Szent Ferenc hű követői, Szilveszter és Angelusz példáján felbuzdulva neked tetsző életet él- jünk.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

TRIORAI SZENT JÁNOS

vértanú (Molini - Triora, 1760.február 15. – Changsha, 1816.február 07.)
Blaženi Ivan Triorski

   János Rómától nem messze Triora helységben született. Példás életű ifjú- ként 17 évesen lépett be a ferencesek közé a római tartományban. Pappá szentelése után buzgó apostoli tevékenységet fejtett ki a tartomány különbö- ző helyein, két ízben házfőnöknek is megválasztották. Egyre inkább vágyott a kínai misszióba.

   Elöljárói engedélyével a század utolsó évében útnak indult. Lisszabonban jó ideig várakozott, tanulta a kínai nyelvet, végre hosszú hajóút után 1799-ben megérkezett működése helyére, Hunan tartományba.

   Akkor évekig aránylag zavartalanul hirdethette Isten igéjét mint egyetlen katolikus pap a tartományban. Később a szomszédos Sinan tartományban is működött. (A 20. században itt magyar ferences misszionáriusok működtek.) Talált a két tartományban olyan keresztényeket is, akik már babonás hiedelmeket hittek, ezeket is helyes útra terelte. Buzgósága megnyilatkozott abban is, hogy néha éjszakákat átimádkozott, ostorozta magát.

   A kínaiak közül is sokan lettek ke- resztények. Isten csodákkal is erősítette igehirdetését, így pl. egy alkalommal egy kiszáradt forrást áldásával bővizű forrássá változtatott. Más alkalommal egy pogány őt imádság közben arcul ütötte. Megjövendölte róla, hogy hama- rosan mérges kígyó áldozata lesz. Úgy is történt.

 

 

  Kínában ebben a században hol itt, hol ott tört ki véres keresztényüldözés. A lappangó idegengyűlölet kirobbanásához elég volt egy kis szikra. Néhány po- gány hivatalnok egyszer a császárnak mutatott egy térképet, melyet egy miss- zonárius készített, rajta meghúzta az olasz és portugál missziók közti határvo- nalat. „Íme - mondták a császárnak - a misszionáriusok a birodalmat kétfelé akarják szakítani!” Erre a császár kiadta a parancsot: a misszionáriusokat megkell ölni, a templomokat le kell rombolni. Jánost elfogták, s miután hitét nem volt hajlandó megtagadni, megkötözve hurcolták Csiansziba.

   A hosszú utat gyalog kellett megtennie. Ott börtönbe vetették, ahol hét hónapig szenvedett: kezén, lábán, nyakán bilincsekkel sem ülni, sem feküdni nem tudott. Hittaga- dás jeléül azt kívánták tőle, hogy tiporja meg a keresztet. Mivel erre nem volt hajlandó, halálra ítélték. A nála lévő kevés pénzét a hóhérnak adta, hogy ne fossza meg alsóruháitól. A kivégzés helyéhez közel János ötször borult le a föld- re, így vallotta meg hitét.

   Oszlophoz kötözték s kötéllel megfojtották 1816. febr. 7-én. Isten csodás jelekkel tüntette ki vértanúját. Holttestét később sikerült Ró- mába vinni s ott az Aracoeli ferences bazilikában őrzik. XIII Leó 1900-ban avat- ta boldoggá 76 társával együtt, majd II. János Pál a 2000. jubileumi évben 120 kínai boldog vértanút avatott szentté, köztük Triorai Jánost is. 

 

Imádság:

Istenünk, te Szent János vértanú szenvedését az örök élet koronájával jutal- maztad. Közbenjárására add, hogy a hitetlenek a sötétségből eljussanak az evangélium világosságára.

Krisztus, a mi Urunk által.

 

SZENT JOHANNA (JANKA)

szűz, III. r., rendalapító Nogent-le-Roi, 1464.április 23. – Sicilija- Bourges, 1505.február 04.
Sv. Ivana iz Valoisa

   Francia királyi családból származott, Valois* Johanna néven is nevezzük. Apja XI. Lajos király. Születése után hamarosan kiderült, hogy csípőficama van, sánta lett. Emiatt apja nem kedvelte. Szégyelte, hogy hibás lánya van. Az életszentségre nézve azonban ez a sántaság egyáltalán nem jelentett hátrányt. Sőt előnyt! 7 éves korában kinyilatkaztatást kapott arról, hogy Szűz Mária tisz- teletére szerzetesrendet fog alapítani.

   Apja már kiskorában odaígérte házas- ságra Károly orleáni herceg kiskorú fiának, Lajosnak. Államérdekből. Lajos később valóban házasságra lépett Jankával - érdekből. Ti. ez a házasság a ki- rálysághoz segítette. Később az is lett XII. Lajos néven. De felesége nem kel- lett neki. Nem éltek házaséletet. Johanna még a házasságkötés előtt a feren- ces III. rendbe lépett. Gyóntatóatyja rendszerint ferences volt. Félresikerült házassága miatt nem esett kétségbe. Mint egy tartomány (Berry) úrnője sok jót tett alattvalóival.

    Amikor férje király lett, azonnal kérte házassága érvénytelenné nyilvánítását, ami meg is történt az egyházi törvények szerint. Így Johanna felszabadult. Bourges vidékének hercegasszonyaként itt is bölcsen, jóságosan uralkodott. S hozzáláthatott régi terve megvalósításához. Egy ferences atya (Gábriel-Má- ria) segítségével megalapította az Angyali Üdvözletről (Annunciatio) nevezett szerzetesrendet, melyet VI. Sándor pápa 1502-ben hagyott jóvá (annun- ciáták).

   A rend tagjai a Szűzanya tiszteletének előmozdításávál, jótékonyko- dással, betegek gondozásával foglalkoztak. (Ma is léteznek néhány kolostorban.) Janka még különös áhítattal volt az Oltáriszentség és az Úr Jézus szen- vedése iránt. 1504. pünkösd ünnepén ő is letette a szerzetesi fogadalmakat; ekkor a Johanna-Mária nevet vette fel. A következő év elején végrendelkezett, majd febr. 4-én fejezte be életét. Volt férje, aki most már becsülte őt, királynői temetést rendezett számára. (Királynői palástban temették.) Holttestét halála után 57 évvel épségben találták. XIV. Benedek boldoggá, XII. Piusz pedig szentté avatta 1950-ben. A ferencesek tisztelik mint a III. rend tagját és mint egy ferences jellegű szerzetesrend alapítóját.

   Johanna rendjét így nevezte: „Mária tíz öröme és gyönyörűsége szerzetes- rendje”. Mária tíz erénye, melyeket Johanna éveken át folytatott elmélkedései során összeállított, a következő: tisztaság, okosság, alázatosság, hit, áhítat, engedelmesség, szegénység, béketűrés, szeretet, együttszenvedés. A rend szabályzata is kihangsúlyozza ezt a tíz erényt.

 

BOLDOG BELLUDI LUKÁCS

1205 - Padova 1286. február 17.
Blaženi Luka Belludi

   Kevés életrajzi adatunk van róla, az is a Szent Antallal együtt töltött időre vo- natkozik. A nép egyszerűen „Szent Antal Lukácsa” néven emlegette. Jómódú páduai családban nőtt fel. Elsajátította az ilyen családoknál szokásos művelt- séget. Amikor Szert Ferenc 1220 táján Páduában járt, Lukács egész biztosan találkozott vele, s minden valószínűség szerint ekkor lépett a Kisebb Testvérek rendjébe. Szent Antallal 1227-ben találkozott, amikor az először érkezett Páduába. Mindjárt maga mellé vette Lukácsot társául, nemcsak útitársul, ha- nem titkára s barátja gyanánt.

   Lukács követte a szentet Milánóba, Vercellibe, az 1230-as Assisi káptalanra, utána Páduába. Elkísérte a zsarnok Ezzelinohoz is, majd ott van mellette Camposampieróban. Segít kunyhót építeni a szent számára az emlékezetes diófán, s Rogér testvérrel együtt ott táboroznak a szent mellett. Majd elkíséri utolsó útjára Páduába. Lukács Szent Antal „árnyé- kában” élt. Lelkületét is elsajátította: a szent követése által jutott el maga is az életszentségre. Olyan információkat is szolgáltatott, melyek nem maradtak meg a Vita I-ban, pl. hogy Antal papként lépett a Ferenc-rendbe.

   A szent halála után még 54 évig élt, közben 1239-ben tartományfőnök lett, buzgólkodott Szent Antal tisztelete terjesztésén s a bazilika építésén. 1260-ból maradt fönn róla hír, hogy páduai családok kibékítésén fáradozott. Az utolsó feljegyzés 1285-ből való, ezért halála valószínű éve: 1286. A Szent Antal bazilikába te- mették, szarkofágja egyúttal oltár. Felirata: Boldog Lukács. Így sírja tanúsko- dik arról, hogy régóta boldogként tisztelték. Ezt a tiszteletet hivatalosan XI. Piusz pápa erősítette meg 1927-ben.

 

Szent Antal tanítása - Boldog Lukácsra alkalmazva:

„Szentjeid, Uram, kik már a mennyen veled örvendeznek, földi életükben nagy hittel és béketűréssel várakoztak dicsőséged eljövetelére. Amit ők hittek, azt hiszem én is, amiben ők reméltek, abban reménykedem én is; ahová ők jutottak, oda - bízom, kegyelmed segítségével én is eljutok. Addig is szentjeid példájával gyámolítva a hit szerint akarok élni.”

 

  

 

Imádság:

Istenünk, te azok számára, akik szeretnek téged, örökkévaló javakat készí- tettél, öntsd szívünkbe szereteted Lelkét, hogy Boldog Lukács közbenjárására, téged mindenekfölött szeressünk és ígéreteidet, melyek minden vágyunkat fe- lülmúlják, elnyerjük.

Krisztus, a mi Urunk által.

Pages