You are here

Sveci, blaženi i sluge Božije

pl. 2019.02.21.
pl. 2019.02.21.

Szent Landeni Idősebb Pipin

575. – Landen (Brabante, Belgia), 640 .február 28.
Sveti Pipin Landenski -Stariji

   Landeni Pipin (vagy Peppin, Pipin, Pippin) vagy másik nevén Idősebb Pipin (kb. 580 – 640. február 27.), Austrasia frank királyság majordomusa volt a Meroving király I. Dagobert alatt 623-tól 629-ig. Ugyanezt a címet viselte a következő király, III. Sigebert alatt, 639-től saját haláláig.

   Apja feltehetően Karlmann, legalábbis ez a név szerepel Fredegár krónikájában, amely az életére vonatkozó legfontosabb forrás. Ragadványneve feltehetően születési helyéből származik, Landen ma Belgiumbantalálható. Emellett nevezik még I. Pipinnek vagy idősebb Pipinnek, hogy megkülönböztessék unokájától, a középső Pipintől, illetve a legfiatalabb Kis Pipintől.

   613-ban Burgundia és Austrasia legnagyobb nemesurai megvonták támogatásukat II. Sigebert királytól, illetve régensként uralkodó dédanyjától, Brünhildétől. A nemesurak, akik között ott volt II. Warnachar, Rado, a metzipüspök Szent Arnulf és Pipin (e két utóbbit Fredegár úgy jellemezte, mint "Austrasia leghatalmasabb nemesurai"), a szomszédos Neustria királyához, II. Chlotharhoz fordultak és felajánlották neki a régensséget, az egyezséget Andernach-nál kötötték meg. Az egyezség értelmében Rado Austrasia, míg Warnachar Burgundia majordomusa lett, de Pipinnek 623-ig kellett várni jutalmáért, amikor Chlothar fiatalkorú fiát, Dagobertet nevezte ki Austrasia királyának és Pipin az ő majordomusa lett, míg barátja, Arnulf, a király tanácsadója lett.

   Pipint a korabeli források mint jó és bölcs uralkodót jellemezték. Ellenségei elérték, hogy 629-ben Chlothar halála után Dagobert Orléans-ba száműzte, de annak halála után, 639-ben visszatért és ismét megkapta a majordomusi címet Dagobert utóda, III. Sigebert és II. Klodvig alatt. Pipin felügyelte Dagobert örökségének felosztását fiai, Sigebert és Klodvig, valamint mostohaanyjuk, Nanthild között. Sigebert számára biztosította az őt megillető részt, mivel szoros barátság fűzte a burgundi majordomushoz, Aega-hoz.

   Pipin annyira népszerű volt a frank területeken, hogy bár hivatalosan sosem avatták szentté, de időnként mégis a szentek névsorában említették és február 21-én ünnepelték.

   

Felesége Szent Itta vagy másik nevén Ittaberga (592 - 652), aki 650-ben megalapította a nivelles-i apátságot.

Begga (? - 693) Férje Metzi Arnulf érsek fia, Ansegisel (? - 662)
Grimoald (615 - 657). Apja halála után örökölte annak majordomusi címét, III. Sigebert uralkodása alatt. Az öröklést vitatta Otto, a kiskorú király gyámja, de Sigebert uralkodásának 10-ik évében (650) Lothár alamann gróf csatában megölte. 656-ban Sigebert halála után megpróbálta a királyi trónt saját fia számára megszerezni, de a neustriai nemesek, akikek feldühített, hogy beleavatkozott a trónöröklésbe, Párizs közelében elfogták, megkínozták és lefejezték.
Gertrudis (? - 659. március 17.) Anyjával együtt alapította meg a nivelles-i apácazárdát, majd annak főnökasszonya volt

 

BOLDOG FRANCIAI IZABELLA - ELISABETH (Erzsébet)

Párizs, 1225 - Longchamp 1270. február 22/23
Blažena Izabela - Jelisaveta Francuska

   Az Izabella név az Erzsébet név változata. IX. Szent Lajos király huga. Anyja Blanka királynő, aki példaadó vallásossággal nevelte gyermekeit. Még a szer- zetbe lépése előtt a királyi palotában is már szinte szerzetesi életet élt, s Isten- nek szüzességet fogadott. Amikor II. Frigyes császár Konrád fia nevében meg- kérte a kezét, ő hivatkozott fogadalmára. Mivel a házasságot a pápa, IV. Ince is szorgalmazta, levelet írt a pápának, melyben a szűzi életet magasztalta. Buzgó imaélete, önmegtagadása dolgában nem maradt el bátyja mögött. Hogy melyik évben lépett be a klarissza rendbe, pontosan nem tudjuk, csak azt, hogy a Párizs melletti Longchamp* zárdát 1261-ben alapították s ebben élt ki- lenc évig. Beöltözésekor „az alázatos Miasszonyunkról nevezett Izabella” nevet vette fel. Több udvarhölgye is követte példáját s vele együtt szerzetessé lett.

   „Megvetve evilág csalárdságait, inkább akart mennyei Jegyesének alázatban és szegénységben szolgálni, mint királynőként uralkodni. Sok csodával is tün- dökölt” - írja róla a ferences Martyrológium. Szent Lajossal egy esztendőben, 1270-ben halt meg Longhampban febr. 23-án. X. Leó pápa (1513-1521) avat- ta boldoggá. Szent Bonaventúra, aki az 1250-es években Párizsban tanított, lelki kapcsolatban volt a párizsi klarisszákkal, egy művet (De perfectione ad Sorores) az ő számukra írt. A longchampi klarisszák elfogadták IV. Orbán pá- pa Reguláját (1263), mely enyhített az eredeti Regula szigorúságán, így az ún.„urbanista” klarisszákhoz tartoztak. (Orbán latinul Urbanus.)

   Kortársa és barátnője írta róla:

   „Az ártatlanság tükrét láttuk benne s amellett a bűnbánat csodálatraméltó példáját; a szívtisztaság liliomát, a türelem és önmegtagadás illatos virágát, a jóság és irgalmasság kimeríthetetlen forrását.”

 

Imádság:

   Istenünk, te megadtad Boldog Izabellának, hogy a világi örömök helyett Krisztus követésének keskeny útját válassza. Segíts minket, hogy a világ kísér- téseit legyőzzük és dicsőségünket szent Fiad keresztjében leljük meg.

   Krisztus, a mi Urunk által.

CORTONAI SZENT MARGIT bűnbánó

Laviano, 1247 – Cortona, 1297. február 22. Szenté avatták 1728. május 16.
Sveta Margarita / Margareta Kortonska

   Lavianoban (Cortonától nem messze) született. Édesanyja vallásosan nevel- te, de őt Margit 7 éves korában elveszítette. Mostohaanyja nem szívlelte, emi- att Margit 17 éves korában Montepulciano-ban elszegődött szolgálónak egy nemesemberhez. Hamarosan szerelmi kapcsolat jött létre köztük (Margit nagyon szép volt), a viszonyból egy fiúgyermek is született. 9 év telt így el, mígnem egyszer téli időben a férfi, kutyája kíséretében elment hazulról. Két nap múlva csak a kutya tért vissza, elvezette Margitot gazdája már oszlásnak indult holttestéhez.

   A látvány megdöbbentette s mindjárt arra gondolt: mi lett a szerencsétlen ember lelkével? Mélységes bánat vett erőt a lelkén. Otthagyta a házat, s gyermekével együtt hazájába tért vissza. Falujában a legközelebbi vasárnap gyászruhában, kötéllel a nyakán térdelt a templom küszöbére s nyilvánosan bocsánatot kért mindenkitől, akit megbotránkoztatott. Apja kész volt őt visszafogadni, de mostohája látni sem akarta.

   Ekkor Cortonába ment, életgyónást végzett s kérte, hogy beléphessen a ferences III. rendbe. Háromévi próbaidő után vették fel. Margit egy szegényes házikóban húzta meg magát, keményen dolgozott, hogy a maga és fia számára a szükségeseket megkeresse s olyan vezeklő életet folytatott, mely párját ritkítja a szentek történetében. Az Úr Jézus nap mint nap szólt hozzá. Egy alkalommal azt mondta neki: „Margit, én téged a bűnösök tükrévé tettelek. Általad a legmegátalkodottabbak is megismerhetik irgalmamat.” Sok belső tusán, kísértésen is keresztülment. A lélek sötét éjszakáján is.

   A testi önsanyargatásban hajlamos volt a túlzásra, ezért gyóntatóatyjának kellett mérsékletre intenie. Határtalan öröm töltötte el, amikor egyszer őt az Úr szeretett leányának nevezte. 25 évi kemény vezeklés után ezt hallotta az Úrtól: „Te tiszta lettél a tisztaság iránti szereteted miatt, ezért a szüzek közé helyezlek téged.” Kórházat is alapított s társulatot a szegények gondozására. 50 éves korában halt meg. Teste épségben maradt s a tiszteletére épült templomban látható. XIII. Benedek pápa avatta szentté 1728-ban.

  Éveken át átélte azt a próbatételt, melyet a misztikusok „a lélek sötét éjszakájának” neveznek. Jézus előre megmondta neki: „Veled leszek, és mégsem leszek veled. Felruházlak kegyelemmel, de úgy véled majd, hogy megfosztottalak tőle, mert jóllehet teljesen benned maradok, nem leszel képes rá, hogy felismerj… Mint ahogy a kereszten elrejtettem hatalmamat, úgy rejtőzöm el előled, hogy magad ébredj rá, mi vagy nélkülem.”

A ferencesrendi naptárban május 16. az emléknapja.

 

   Imádság:

   Istenünk, te nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen, engedd jóságosan, amint Margit szolgálódat a kárhozat útjáról irgalmasan az üdvösség ösvényére vezetted, úgy mi is, bűneink rabságából megszabadulva, tiszta szívvel szolgálhassunk neked.

   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

FIRENZEI Boldog ANTÓNIA

1401. Firenza, - 1472. február 28. L’Aquila
Blažena Antonija iz Firenze Badessa

   Előkelő firenzei családból származott. Szülei akaratából korán házasságra lepett, de férje halála után ellenállt rokonai unszolásának, hogy újabb házas- ságot kössön. A tökéletesség vágyával belépett a Boldog Angelina által akko- riban alapított szerzetes III. rendi Szent Honufriusz kolostorba. Miután erényes- ségét sokszorosan igazolta, előbb Folignoba*, majd Aquilába küldték, ahol a Szent Erzsébetről nevezett kolostort 14 éven át kormányozta.

   Ő azonban több- re vágyott. Kapisztrán Szent Jánossal is megbeszélte a dolgot, hogyan térhet- ne át a Szent Klára eredeti Regulája szerint folytatott életre, hogy minél inkább élje az Istennel egyesült életet. V. Miklós pápa jóváhagyásával (1450 körül) Aquilában a Krisztus Teste kolostorban 14 nővérrel Szent Klára Regulájára fo- gadalmat tett, s ezzel a várost új szerzetesközösséggel gyarapította. A kolos- tort azóta „Szegény Szent Klára” kolostornak nevezték. Kapisztrán Szent Já- nos rendelkezésére a nővérek vezetőjévé lett, s legfőbb törekvése arra irányult, hogy a nővéreket, főképp saját példájával, a szerzetesi tökéletességre vezesse. Alázatára vall, hogy a legalantasabb munkákat magának tartotta fenn.

   A türe- lem gyakorlására alkalmat adott neki hozzátartozói molesztálásai, igazságta- lanságok, rágalmak, mik ártatlanul érték, és 16 évi betegsége. S nehogy a test a lélek ellen lázadjon, a test ellenállását kemény munkával és önmegtagadás- okkal igyekezett megtörni. A szegénységet, sőt az élet fenntartásához legszük- ségesebb dolgok hiányát is örömmel viselte el, csak viselt ruhát hordott, so- hasem újat. Ami szabad ideje maradt, imádságra fordította. Éjszakákat imádkozott át, néha extázisban.

   Szeretetét mindenki megtapasztalta, főként a betegek. Éjjel-nappal ágyuknál volt, anyai gondoskodással vette őket körül, testi enyhülést, lelki- erősítést nyújtott nekik: Előre tudva elköltözése idejét, a nővéreket a Regula megtartására, egymás iránti szeretete buzdította. Az Egy- ház szentségeivel megerősítve 71. évében költözött át a szebb hazába. Erénye- inek fennmaradó emléke, a sírjánál történő csodák eredményeképp IX. Piusz 1847-ben boldoggá avatta.

„Intem és buzdítom az Úr Jézus Krisztusban összes nővéreimet, hogy mindig iparkodjanak utánozni a szent egyszerűség, alázatosság és szegénység útját, valamint a szent szerzetesi életmódot, miként maga Krisztus és boldogságos Ferenc atyánk tanította megtérésünk óta.”

Szent Klára Végrendeletéből.

   

Imádság:

   Istenünk, te Boldog Antóniát életútján Szent Klára rendjébe vezetted. Segíts, hogy érdemei és példája által a földön téged egyre igazabb szeretettel szeressünk, a boldog örök életben pedig színről színre láthassunk.

   Krisztus, a mi Urunk által.

Angeri Szent Albin(a) püspök

Vannes, Bretanja 469. - Angers, 550. március 01.
Sveti Albin Angerski Vescovo (Zoran)

Sant' Albino di Angers Vescovo  

hitvalló. 480 körül született a franciaországi Bretagne Vannes városkában. fiatalon bencés szerzetes lett, 35 évesen apát, 60 évesen pedig Angers város püspöke. Tevékenyen részt vett Klodvig és Klotild 3000 nemes megtérését eredményező nagy térítési tevékenységében. Az elnyomottak szószólója volt, a szegények és elhagyatottak támogatója. †560. [I223; F301]

   

Árpád-házi Szent Ágnes

Prága, 1205 – Prága, 1282. március 2.

 Sant' Agnese di Boemia - Prágai Szent Ágnes

 Apja II. Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla király leánya. Árpádházi Szt. Erzsébet unokanõvére. Apja a még gyermek Ágnest eljegyezte Henrik, sziléziai herceg egyik fiávál. Így Ágnes jövendõ férje édesanyjának, Szent Hedvignek nevelõ gondja alá került, s a trebnitzi cisztercita nõvérek közt töltött három évet. Ez az idõ döntõ hatással volt jövõ életére. Isten gondviselése úgy avatkozott be életébe, hogy jegyese egy vadászaton életét vesztette. Ekkor Ágnes hazakerült Prágába, ahol egy idõre a premontrei nõvérek között élt.

   Apja ezután is több alkalommal férjhez akarta adni, - kérõje volt II. Frigyes csá- szár is -, õ azonban az Úr Jézust választotta jegyeséül. Vágyát, hogy szerzetes lesz, csak apja halála (1230) után tudta megvalósítani. Ekkor királynõi öltözetét durva daróccal cserélte fel, s Szent Klára és Szent Erzsébet példáját követve elhagyta a királyi palotát s Prága külvárosában egy szegényes házban telepedett le, megosztva a szegények sorsát. A kisebb testvérek segítségével itt klarissza zárda épült, s a nõvérek élére 1234-ben Ágnes került. A kolostor kö- rül csakhamar kórházak, árvaházak, menhelyek, lepratelepek egész koszorúja létesült. Ágnes maga három kis templomot építtetett. A szeretetszolgálatban is buzgón tevékenykedett.

   A kisebb testvérek beajánlották Szent Kláránál, akivel bensõséges viszonyba került. Klárának négy, szeretettõl sugárzó levele maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Ágnes kolostora olyan vonzóerõt jelentett, hogy II. Ottokár legidõsebb lánya, valamint elõkelõ nemesi családokból 12 leány kérte felvételét. Hamarosan újább kolostorokat kellett alapítani. Ágnes 1282-ben halt meg. Boldoggá avatására (IX. Piusz idejében) 1874-ben került sor, szentté pedig II. János Pál avatta 1989-ben.

Részlet Szent Klára 4. levelébõl:

   „Jézus, a dicsõség kisugárzása, az örök világosság tündöklése, és szeplõtelen tükör. Ebbe a tükörbe tekints mindennap, ó királynõ és Jézus Krisztus jegyese; s benne szemléld folyton az arcodat. Kívül és belül így ékesítsd magadat az összes erények virágaival s öltsd magadra azokat a ragyogó ruhákat, melyek a legfõbb Király leányához és szûzi jegyeséhez illenek.” 

Imádság:

Istenünk, te Szent Ágnes szüzet a királyi pompa megvetése és a kereszt alá- zatos követése által a tökéletesség szûk ösvényére vezetted; add meg nekünk, hogy õt utánozva a mulandókat megvessük, és mindig az égieket keressük. A mi urunk Jézus Krisztus által.

SZENT VERZERI TERÉZ EUSZTÓCHIA

Bergamo, 1801. július 31. - Brescia, 1852. március 03.
Sveta majka Terezija Eustochio Verzeri

Santa Teresa Eustochio Verzeri 

 Az olaszországi Bergamoban született. Megalapította a Jézus Szíve Leányai Kongregációt a leányifjúság nevelésére. A kongregáció első főnökasszonya. 1850-ben, Rómában részt vett Jeromos öccsének püspökké szentelésén. Bresciában fejezte be életét 1852. márc. 1-én. Gyér életrajzi adataihoz kiegé- szítésül hozzátesszük: Bergamo püspöki székhely, itt élt szent Barbadico Ger- gely püspök a 17. században. A 19. század végén itt volt szeminarista Angelo Giuseppe Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa.

   Brescia pedig az a város, ahol Merici Szent Angéla 1535-ben az orsolyiták rendjét megalapította. Egyébként a 19. században kb. száz női ferences kongregáció létesült, melyek különbö- ző apostoli és karitatív tevékenységet fejtenek ki, közülük többen foglalkoznak a leányifjúság nevelésével, így az említett orsolyita rend, továbbá Postel Szent Mária Magdolna által 1807-ben alapított Irgalmasság Szegény Nővérei kong- regáció, a Keresztes Nővérek mindkét ága – ők kortársai Verzéri Teréznek; a század végén pedig Cabrini Szent Franciska szerzetes közössége, a Jézus Szí- ve Missziós Nővérek, az Egyesült Államokban. Ők mind a ferences családhoz tartoznak. Verzeri Boldog Terézt II. János Pál avatta szentté 2001. jún. 10-én.

 

Részlet II. János Pál szenttéavatási beszédéből:

   „Verzeri Szent Teréz rövid, de tartalmas élete során engedelmesen ráhagyat- kozott a Szentlélek vezetésére, örökösen érezte Isten oltalmát, átadta magát a mennyei Atyának. Megélte Isten hiányának sajátos misztikus élményét is. Tör- hetetlen hite akadályozta meg abban, hogy a megpróbáltatások ellenére se veszítse el az Isten irgalmába vetett bizalmát. Az általa alapított Jézus Szíve Le- ányai kongregáció tagjainak is azt a tanítást hagyta örökségül: A belső és kül- ső szenvedések közepette is meg kell őriznünk hitünket az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.”

 
  
 

Imádság:

   Istenünk, te Szent Teréz arra indítottad, hogy a leányifjúság erényes nevelé- sére új szerzeteskongregációt alapítson, add nekünk, hogy példája szítsa fel bennünk az istenszeretet lángját, melyet szerzetescsaládja tagjaiban is fellobbantott.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

Szent Kinga (Kunikunda)

özvegy és szerzetesnő
Szent Kinga (Kunikunda)

Szent Kinga (Kunikunda) özvegy és szerzetesnő. II. Henrik császár özvegye. Férje halála után szerzetesi egyszerűségben, kolostorban élt.. 1039-ben hunyt el a Kaufungeni kolostorban

SZENT KUNIGUNDA császárné

Március 3.
*Luxemburg, 980 körül. +Kaufungen, 1033. (1039?) március 3.

Bamberg a 10. században kis vártelepülés volt a frank birodalom keleti peremén. Helyzete (a Majna és a Regnitz összefolyásánál feküdt) azonban már korán fontos kereskedőutak metszéspontjává tette. Amikor a német birodalom kelet felé kezdett terjeszkedni, megnőtt a település jelentősége, és Szent II. Henrik (lásd: A szentek élete, 345. o.) felismerte ezt. Bamberg iránti különleges szeretete akkor sem csökkent, amikor ezt az értékes koronabirtokát hitvesének, Kunigundának ajándékozta. A házastársak egymással vetekedve buzgólkodtak, hogy a kis települést fényes várossá tegyék. Ez azután évszázadokon át magasztaló ragaszkodással adózott alapítóinak; képük megtalálható kapukon és házak falán, sírköveken s hídkorlátokon. E műalkotások közül a legszebb talán a dóm Ádám-kapuján található. Henrik császári méltóságának jeleit hordozza: koronát, a birodalom almáját és kormánypálcát. Szigorú és fénylő arca sugároz valamit a ,,lovag'' nyugalmából és erejéből. A császár mellett áll Kunigunda. Jobb karján egy templom modelljét tartja alapító tevékenységének jelképeként, bal keze pedig beszédes taglejtéssel mutat a hitvesére. Feje könnyed mozdulattal Henrik felé fordul, ajkai mintha szóra nyílnának: Kunigunda egész alakja Henrikre irányul. A művész, aki ezt az alakot csaknem kétszáz évvel Kunigunda halála után készítette, talán többet kifejezett a szent nő lényegéből, mint korának történetírói: Kunigunda nem gondolható el Henrik nélkül.

Ifjúságáról csak kevés biztos tudósításunk van. Luxemburg egy grófi nemzetségéből származott, jámbor szüleinél számos testvére körében nőtt fel. Bizonnyal kolostori életre vágyódott, később mégis szívesen követte szülei kívánságát, amikor eljegyezték Henrik bajor herceggel. Néhány évvel ezután Henrik hitveseként német királyné lett, 1014-ben pedig vele együtt fogadta a császári koronát Rómában. Fáradhatatlanul kísérte férjét a nagy birodalomban tett útjain. Mivel okos és nagyon képzett volt, tökéletes tanácsadóként állt mellette fontos politikai döntéseiben; néha még a kormányzást és a birodalom egyes részeinek az igazgatását is átvette, ha férje erejét meghaladták összetorlódott kötelezettségei.

Kunigunda voltaképpeni feladata azonban nem abban állt, hogy segítsen egy császárnak politikai ténykedéseiben, hanem a szentség megkezdett útján kellett férjének kísérőjévé és lassanként vezetőjévé lennie. Teljes lelkéből támogatta az Egyház javát szolgáló műveit és alapításait. Kedvelt székhelye, Bamberg iránti buzgósága közismert volt. Később Kassel királyi udvarát kapta özvegyi birtokául. Teljesítve egy súlyos betegségében tett fogadalmát, az ottani vidéken felépítette Kaufungen bencés apátságát. Henrik megerősítette az alapító okmányt, és az alapítványt többszörösen is hitvesének ajándékozta. Ők ugyanis, mint egy okmányban írja, valóban ,,ketten egyek testben''. Milyen bensőséges lehetett viszonyuk, ha egy ilyenféle nyilatkozat helyet kaphatott egy hivatalos dokumentumban! Annál fájdalmasabban érinthette őket, hogy a gyermekáldást nélkülözniök kellett. Úgy tűnik, hogy már 1007-ben tudatában voltak ennek. A bambergi püspökség alapításakor ugyanis Henrik kinyilvánította, hogy Krisztust akarja egyedüli örökösévé tenni, mert nincs reménye testi örökösre. Az okmánynak ezt a szövegét megvilágítja egy clunyi szerzetes tanúsága. Magasztalja Henriket, mert minden vagyonát, amellyel a gyermekeinek tartozott volna, Krisztus Egyházára hagyta, bár a kor szokása szerint megengedett lett volna, hogy elbocsássa hitvesét, mivel nem szült neki gyermekeket.

A szent császári pár házassága másként jelenik meg a történeti forrásokban, mint a 12. század legendájában. Ez azt közli, hogy szűzi megtartóztatásra kötelezték magukat. Az ilyen ,,József-házasságok'' a középkori szentség eszményképeihez tartoznak. Henrik és Kunigunda gyermektelenségét általánosan ismert szentségükkel hozták kapcsolatba. Ha ily módon magyarázzuk a legenda keletkezését, el kell ismernünk, hogy ez végül is valami helyénvalóra irányul. Ez a két ember sohasem akadályt, hanem mindenkor Isten felé ívelő hidat jelentett egymás számára. Ebben a mélységesen szűzi magatartásban bizonyára erősebben mutatkozik meg a szentség, mint a pusztán testi megtartóztatásban.

Nem jelent tehát törést Kunigunda életében, amikor Henriknek 1024-ben bekövetkezett halála után belépett Kaufungen általa alapított kolostorába. Férje halálának évfordulóján, az új kolostortemplom felszentelési miséjén letette császári öltözékét, s a püspök kezéből vezeklőruhát és fátylat vett magára. Egyszerű nővérként illeszkedett be a konventbe, és most már teljesen átadta magát Istennek. Krisztus követésére irányuló akaratának komolysága talán nem is annyira abban nyilvánult meg, hogy elutasította az apátnői botot, hanem mindenekelőtt az alapító és jótékonykodó tevékenységról való lemondásban. Szegényen és alázatosan élt a kaufungeni kolostor rejtettségében. Hogy alázatossága nem lett engedékeny gyengeséggé, megmutatja egy kis epizód az életének csodás eseményeiről szóló tudósításokban. Volt Kunigundának egy unokahúga, Uta, akit gondosan és szeretettel nevelt, és aki később követte őt a kolostorba. Buzgónak és jámbornak mutatkozott, ezért az apácák apátnővé választották. Kunigunda magától értetődően alávetette neki magát. Uta pedig, ,,aki nagyon korán jutott el ilyen méltóságra'', lassanként hanyaggá vált, jobb kosztot és szebb ruházatot kívánt magának. Kunigunda anyai szigorral többször is megintette. Egy napon az apácák körmenetre gyülekeztek, de az apátnő hiányzott. Kunigunda a keresésére indult, és lakománál találta néhány fiatal nővérrel együtt. Szent haragjában arcul ütötte. És most történt a csoda: ujjainak nyoma pecsétként verődött rá az apátnő arcára önmagának és konventjének állandó intelmére.

Minél inkább elfelejtették a világ nagyjai egykori császárnéjukat, annál inkább elbűvölte sugárzó szeretetével nővértársait és a kolostor környékének egyszerű hívőit. Amikor elérkezett a halála, megtelt a ház gyászolókkal. Mindent előkészítettek, hogy az egyszerű apácát császári méltóságához illően temessék el. Ekkor a haldoklónak a szenvedélyes buzgóság még egyszer erőt kölcsönzött: ,,Vigyétek ezt innen, ez nem az én öltözékem! Idegen számomra, de ezzel, amelyet viselek, az éghez kötődöm.'' Kérésként nyilvánította ki még, hogy szeretné, ha Bambergben temetnék el kedves testvére és ura, Henrik császár mellé.

1200-ban avatták szentté. Mi magyarok nem feledkezhetünk meg arról, hogy Kunigunda a férje révén rokonságban volt Szent István királlyal és Gizellával, hisz Gizella és Henrik testvérek voltak.

http://www.katolikus.hu/

Szent Kázmér

hitvalló

Március 4.
*Krakkó, 1458. október 3. +Grodnó, 1484.

Kázmér IV. Kázmér lengyel király hat fia közül másodikként született 1458. október 3-án a krakkói királyi várban. Édesanyja, II. Habsburg Albert Erzsébet nevű leánya nevelte kilencedik évéig. Akkor a híres történetíró, Dlugosz Jan kanonok, majd egy idő múlva az ismert humanista, Callimachus Buonaccorsi lett a tanítója. Így Kázmér és testvérei alapos és átfogó műveltségre tettek szert, amely egyformán kiterjedt a klasszikus és a kortárs irodalomra. Szellemi iskoláztatásával egy időben folyt kiképzése a lovagi szolgálatban is. A történeti források nem említik az ifjú herceg különösebb vallásos érdeklődését vagy jámborságát. Úgy látszik azonban, hogy nemeslelkűsége és jó emlékezőtehetsége révén kiemelkedett testvérei közül. Mivel szülei anyai örökösödés jogán igényt tartottak a cseh és a magyar koronára, 1471-ben Wladiszlávot, az elsőszülöttet Prágában királlyá tették, Kázmérnak pedig ugyanabban az évben a magyar koronát kellett volna megszereznie Magyarország erőszakos meghódításával. A magyar hadjárat azonban Korvin Mátyás ellen balul ütött ki, s a történtek mély és tartós benyomást tettek Kázmérra. Apja viszont egyre jobban bevonta a lengyel államügyekbe, és utódjául jelölte őt.

Amikor 1481-ben leleplezték az orosz fejedelmek Jagelló-ellenes összeesküvését, a király egy időre Litvániába tette át székhelyét, hogy ott megszilárdítsa uralmát. Családja Lengyelországban maradt, és ennek következtében Kázmér mint királyi helytartó székelt Radomban Secundogenitus Regni Poloniae (Lengyelország királyának másodszülöttje) címmel. Fiatal kora ellenére két éven át ellátta ezt a hivatalt. Igazságossága és a rablóvilág fölszámolására irányuló tettei általános elismerést, sőt szeretetet és ragaszkodást váltottak ki a nép körében. 1483 tavaszán apja a litvániai Vilniuszba hívta és ott alkancellárrá tette. Néhány hónapig tartó lelkiismeretes hivatalviselés után azonban Kázmér kénytelen volt megromlott egészségi állapota miatt Grodnóba menni, hogy ott kezeltesse magát, mivel hosszabb ideje tuberkulózisban szenvedett. Az akkori gyógymódokkal nem tudták egészségét helyreállítani, s 1484. március 4-én a krakkói püspök jelenlétében meghalt. A király Vilniuszba vitette holttestét, és az ottani dóm Mária-kápolnájában temettette el. Általános volt a gyász Kázmér felett, s tisztelete hamarosan kialakult, különösen a vilniuszi keresztények között. Litvánia lovagjai az ő közbenjárását kérték harcaikban.

Szentté avatását I. Zsigmond lengyel király kérte Zaski János lengyel prímás közvetítésével az V. lateráni zsinat idején (1512-- 1517). 1521-ben ez már meg is történt, és a kanonizáló bullát az akkor éppen Rómában tartózkodó polocki püspöknek, Ciolek Erazmusnak adták at. Az okmány azonban sohasem jutott el Lengyelországba, mert Ciolek püspök Rómában pestisben meghalt. Minden akta és okmány elpusztult a kor zűrzavaraiban. A reformáció után III. Wasa Zsigmond király újra kérte Kázmér kanonizációját, és 1602-ben VIII. Kelemen pápától új okiratot kapott, mely X. Leó korábbi iratára hivatkozott. 1604. május 10-én Szent Kázmér ereklyéit egy új kápolnába vitték át Vilniuszban. Nem sokkal később ott épült föl az első templom a város és a keresztény Litvánia védőszentjének tiszteletére.

Történeti dokumentumokból és kortársak tanúvallomásaiból elég anyag van birtokunkban, amely világosan megrajzolja a szent lelki képét. Minden forrás egyhangúan bizonyítja, hogy Kázmérnak olyan jellembeli és lelki vonásai voltak, amelyeket az udvari élet körülményei közt sem megszerezni, sem megőrizni nem volt könnyű.

Kázmér jámborságát, minden mélysége mellett, jótékony rejtőzés jellemezte. Az államvezetéssel járó sokféle elfoglaltsága mellett mindig talált alkalmat, hogy feltűnés nélkül visszavonuljon az imádság csendjébe. Különös szeretettel és tisztelettel volt a Szűzanya iránt. A Szent Bernátnak tulajdonított Omni die dic Mariae... (Minden nap mondj Máriának...) kezdetű imát saját kezűleg írta pergamenre, és ismételten megtette imádsága és elmélkedése tárgyává. Ettől a pergamentől sohasem vált meg, még a halálos ágyán sem. Amikor 1604-ben fölnyitották a koporsóját, ezt az írást találták a feje alatt. Jámborságában távol állt tőle minden magamutogatás. A tanúk állítása szerint szívesen használta föl az éjszaka vagy a kora reggel csendes óráit, hogy észrevétlenül imádkozhasson a templomban. Istennel való együttélése személyes, kimunkált, következetes és mély volt. Odaadásából merítette az erőt az állandó önneveléshez és mások vezetéséhez. Különösen fontosnak tartotta az erkölcsi tisztaság megőrzését és szeretetben való elmélyítését. Abból a tényből, hogy Kázmér nem követte orvosai tanácsát és nem hagyta abba az önmegtartóztatást, egyes életrajzírói azt a következtetést vonták le, hogy tisztasági fogadalmat tett. Élete utolsó éveire vonatkozóan ez nem is látszik valószínűtlennek, de mindannak megfelelően, amit róla tudunk, Kázmér számára a tisztaság nem erkölcsi alapon álló testellenes tüntetés volt, hanem szívének egyszerű tette, amely a hit és a szeretet odaadásából fakadt.

Kázmér lelkületére elsősorban jellemző -- az összes dokumentumban hangsúlyozott -- szeretete és igazságossága az emberek iránt. Amikor egy alkalommal Boroszló polgárai segítségét kérték a csapássá lett rablóvilág leküzdésére, mivel az már az egész tartományukban elhatalmasodott, levélben azt válaszolta nekik (1482. február 11.), hogy megteszi a kellő intézkedéseket az igazságosság érdekében, melynek gyakorlására egész életében törekedni akar. Nemcsak a lengyel életrajzírók festenek Kázmérról kiváló képet, hanem még egy kortárs porosz krónika is kiemeli eyyéniségét. Ez a forrás is nyomatékosan és félreérthetetlenül dicséri a régens Kázmér igazságosságát és bölcsességét. Targowiczki János, a királyi kancellária titkára ugyanebben a szellemben megállapítja, hogy Kázmér jellemének említett tulajdonságaival ,,sok nép szívét'' megnyerte. Szent Kázmérnak oly gyakori, jámborkodó elrajzolása ellen hatásosnak tetszik mindenekelőtt az a tárgyilagos és lelkes dicséret, amelyet Callimachus, a nagy humanista talált a lengyel királyfira: ,,Vagy nem kellett volna megszületnie, vagy örökké kellett volna élnie.''

Ünnepét 1621-ben vették föl a római naptárba, március 4-re.

Szentünk, akit a lengyel nép oly mélyen szeretett és tisztelt, -- amint mondják -- hercegi ruhája alatt állandóan vezeklő inget viselt, a földön hált, s amennyire csak lehetséges volt, megtagadta magától a fejedelmi élet kellemességeit. Egy óra az örökmécses fényénél többet jelentett neki, mint az udvari népnek egy ünnepi éjszaka a csillárok ragyogásában. Ha nem találták a lakásán, tudták, hogy a várkápolnában vagy a város valamelyik templomában kell keresni. Aki segítséget kérve hozzá fordult, megtapasztalhatta Kázmér nagy igazságosságát és szelídségét, melynek forrása elmélyült vallásossága volt.

Kázmér előre megmondta halála napját és teljes buzgósággal készült rá. Haldokolva azt a kívánta, hogy a Minden nap mondj kezdetű Mária- imádságnak, amelyet annyira szeretett, másolatát tegyék a koporsójába.

Amikor elérkezett halálának órája, teljes áhítattal megcsókolta a Megfeszített sebeit és Istennek ajánlotta lelkét. Halála után százhúsz évvel fölnyitották a sírját. Teste a sírbolt nedvessége ellenére ép volt, sőt a leplet, amelybe burkolták, a Mária-himnusszal együtt sértetlenül találták. Három napon át -- így tudja a jámbor hagyomány - - kellemes illat áradt a sírból. A seregestül odasiető hívek tisztaságának jelképét látták benne.

Mindenható Istenünk, kinek szolgálata uralkodást jelent, kérünk, add meg Szent Kázmér közbenjárására, hogy szentségben és igazságban élve szolgáljunk Neked!

Pages