You are here

Sveci, blaženi i sluge Božije

pl. 2019.06.23.
pl. 2019.06.23.

BOLDOG PRADOI JÁNOS

Morgovejo, 1563 – Marrakech, 1631. május 23/24
Blaženi Ivan iz Prado (Španjolska)

   Spanyolországban nemesi szülőktől született. Egy ideig a salamancai egye- temen tanult, de felismerte, hogy Istennek tetszőbb, ha Krisztus követésének útját, a szerzetesi életet választja, Ferencesnek jelentkezett a Szent Gábriel tar- tományban. Hatással lehettek rá a pár évtizeddel korábban ott élt ferences szentek, pl. Alkantarai Szent Péter, vagy kortársa, Boldog Julián. Már a novíci- át alatt felébredt benne a vágy: hirdetni a hitetlenek között Krisztus evangéli- umát, de elöljárói évtizedekig megvárakoztatták. Buzgó igehirdető, példás szerzetes lett, akire évek múltán az új, Szent Didákról elnevezett rendtarto- mányt is rábízták.

   Mint tartományfőnök eredményesen fáradozott a fegyelem megszílárdításán. Amikor tartományából két szerzetestársa Marokkóba ment s onnét levélben beszámoltak az ottani keresztény foglyok nehéz sorsáról, a hi- tüket fenyegető veszélyekről, kieszközölte VIII. Orbán pápánál, hogy Marokkó- ba mehessen. 1630-ban jutott el Muley-el-Valid szultán birodalmába és meg- kezdte apostolkodását a keresztény foglyok között. A keresztényüldöző szultán maga elé hozatta, majd börtönbe vetette. Időnként magához hivatta s hitének megtagadására akarta rávenni. János azonban oly meggyőzően érvelt, hogy a szultán - kifogyva az érvekből, az erőszakhoz folyamodott.

   Az őröknek meg- hagyta, kínozzák, hogy ellenállását megtörjék. Lőpormalomban is dolgoztat- ták. János azonban hálát adott Istennek, hogy arra a kegyelemre méltatta, hogy érette szenvedhet. Kínzóiért is imádkozott. Végül a szultánnak elfogyott a türelme. Foglyát oszlophoz kötözve kegyetlenül megostoroztatta. Közben a hős vértanú arca csodás fényben ragyogott. Akkor tőrrel szúrkálták, majd máglyára tették s kövekkel dobálták. Ő a lángok közt sem szűnt meg Krisztust hirdetni. Ekkor egyikük fejét egy doronggal szétverte: így fejezte be szenvedé- sét a hős vértanú. 68 évés volt. Isten hamarosan csodákkal megdicsőítette. XIII Benedek pápa 1728-ban avatta boldoggá.

   „Kedveseim, ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, amelyen próbaképp kell átjutnotok, mintha hallatlan dolog történnék veletek, hanem örvendjetek, ha részt vehettek Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége kinyilvánulásakor is szívből örvendhessetek.” 1 Pét 4,12-13

 

 

   Imádság:

   Istenünk, te Boldog Jánost Krisztus evangéliumának bátor hirdetőjévé tet- ted a mohamedánok között, ahol hitvallásáért méltó lett vértanúhalált szenvedni. Add, hogy példájára mi is bátran vállaljuk a hitünk szerinti életet.

   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

AGREDAI SZENT MÁRIA

Ágreda, 1602. április 02. – Ágreda, 1665. május 24.
Sveta Marija Agredska

   Agreda spanyol városban született. Szülei Coronel Ferenc és Aranai Katalin nemesek: 11 gyermekük közül négyen érték meg a nagyobb kort. Ezek között volt Mária, aki korán tanújelét adta kiválasztottságának. Anyja tanítását a hit igazságáról nagy buzgósággal hallgatta, öröme volt a templomba menés.

   Nyolc éves korában szüzességi fogadalmat tett, 12 évesen kérte szüleit, hogy kolostorba léphessen. El is vitték egy kolostorba, egyenlőre oktatásra. Édes- anyja egyszer egy Szűz Mária templomban imádság közben az Úr Jézustól fel- hívást kapott arra, hogy házát alakítsa át kolostorrá, ott leányaival Istennek szentelt életet éljen, férjét pedig vegye rá, hogy ferences legyen. Leányai mind- járt magukévá tették a tervet, férje három évig habozott, míg igent mondott. 1618-ban megtörtént az átalakítás, s három fogadalmas ferences nővér eljött Burgosból, hogy közreműködjenek az új rend alapításánál (A Szeplőtelen Szűz kolostora). 1619-ben megtörtént a beöltözés. A család példája az egész vidé- ken feltűnést keltett s többen csatlakoztak hozzájuk. Egy év múlva fogadalmat tettek. Mária erényei: alázatossága, jósága, s más kíváló tulajdonsága miatt hat év múlva a kolostor apátnője lett, néhány év kihagyással újra és újra meg- választották. Kemény böjt, szigorú vezeklés, sokféle ájtatossági gyakorlat volt az élete. Misztikus jelenségek (extázisok, jelenések) miatt szükségessé vált élet- szentsége kivizsgálása, ez pozitív eredménnyel zárult. Elnyerte az Úr Jézussal való eljegyzés kegyelmét is.

Rendszeresen természetfeletti megvilágosításban részesült a hit egyes igaz- ságaira, különösen a Szűzanya életére vonatkozóan. Ez utóbbi közléseket leír- ta (Isten titokzatos városa). Ennek második, átdolgozott írásával 1660-ban ké- szült el. Évek során 25 nyelvre fordították le. Mária 1665. máj. 4-én fejezte be életét pünkösd napján, abban az órában (9 óra), amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra. A körülállók hallották, amint suttogta: Veni, veni, veni Sancte Spiritus! (Jöjj el, jöjj el, jöjj Szentlélek Isten!). Sírjánál feltűnő imameghallgatá- sok, csodák történtek. Boldoggá avatási eljárása megkezdődött, az első, egy- házmegyei eljárás 1671-ben befejeződött, a második, ún. apostoli processzus 1673-ban kezdődött el. De még nem fejeződött be…


  

Agredai Mária utolsó intelmei nővéreihez:

„Szeretett nővéreim, ne sírjatok! Örökségünk itt a földön csak a küzdelem, a fáradozás. El kell fogadnunk Isten kezéből mindent, amit küld, akár jót, akár rosszat. Isten akarja, hogy elhagyjuk ezt a világot: történjék minden az ő szent akarata szerint... Ajánlom nektek az erényt... az erényt... az erényt.”

   Imádság:

   Istenünk, te tiszteletreméltó Agredai Máriát Szent Fiad szenvedésének hű tisztelőjévé és isteni kinyilatkoztatások részesévé tetted. Add, hogy buzgósá- gán épüljünk és a mindvégig állhatatosaknak ígért örök életet elnyerjük.

   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

  

VILLAMAGNA-i BOLDOG GELLÉRT

Villamagna, Firenza, 1174 - Villamagna, Firenza, kb. 1245. május 13/25.
Blaženi Gerard Mecatti iz Villamagna

   A Firenzétől nem messze fekvő Villamagna helységben született szegény földműves szülőktől. Szüleit korán elvesztette. Ekkor egy gazdag firenzei csa- lád befogadta és keresztény szellemben nevelte. Mikor férfikorba jutott, a csa- lád egyik tagja, aki johannita lovag volt, maga mellé vette, s keresztes-hábo- rúba indultak. (Valószínűleg ez 1219-ben történt, amikor Szent Ferenc is ott járt a Szentföldön.) Egy ütközetben mindketten fogságba kerültek, sok meg- próbáltatást szenvedtek, míg végre kiváltották őket. Nemsokára egy másik je- ruzsálemi lovag hívására újra útnak indult a Szentföld felé. A hajót, melyen húsz lovag utazott, üldözőbe vette egy kalózhajó, de Gellért imájára csodás módon megmenekültek. Hosszabb jeruzsálemi tartózkodása alatt bevették a lovagrendbe szolgálattevő testvérnek. Nagy szeretettel gondozta a betegeket és a zarándokokat. Olyan buzgó volt az imában, hogy szent testvérnek nevez- ték. Ez bántotta Gellért alázatosságát, ezért kérte, hogy visszatérhessen szülő- hazájába. Ezt meg is engedték neki. Útközben a hagyomány szerint maga Szent Ferenc adta rá a III. rend ruháját Assisiben. Visszavonult Villamagna kö- zelébe, ahol egy kis kunyhóban húzta meg magát. Szigorú életet élt és elnyer- te a szemlélődés kegyelmét. A betegek és szegények szolgálatát is végezte. Aj- tóról-ajtóra járt számukra alamizsnáért. Szokása volt, hogy időnként meglátogatott három, egymástól távollevő templomot: Az elsőben a tisztító- helyen szenvedő lelkekért, a másodikban saját bűnei bocsánatáért, a harma- dikban a hívők és nemhívők számára kegyelemért és megvilágosításért imád- kozott. A 18. században Porto Maurizioi Lénárd e templomok közül választott ki egyet (Incontro*), ahol kolostort alapított. Remeteségében sokszor imádko- zott térdenállva, úgyhogy térdén a bőr megkeményedett. Erényekben gazda- gon és szentség hírében halt meg kb. 1265-ben. Sírjánál sok csoda történt, ezért remetelakát templommá alakították át. Hatszázéves megszakítatlan tisz- teletét XVI. Gergely pápa hagyta jóvá 1833-ban.

 

„Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: Az Úr házába fölmegyünk.

Íme, már itt is áll a lábunk kapuidban, ó Jeruzsálem. Jeruzsálem jól megépült város, részei szépen egybeillenek.

Jeruzsálemre békét esdjetek!

Béke legyen azzal, aki szeret téged!”

121. zsoltár

  

 

Imádság:

Istenünk, te Boldog Gellért hitvallódat változatos életúton remeteségbe ve- zetted, ahol a szemlélődés magaslatára segítetted. Add, hogy közbenjárására ima és jócselekedetek által Krisztus ígéreteit elnyerjük.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

NÉRI SZENT FÜLÖP

III. r., rendalapító (1515-1595)
Sveti Filip Neri

   Ferences művek állítják, hogy Szent Ferenc III. rendjének tagja volt. Firenzé- ben született kereskedő családból. Már gyermekkorától törekedett a szent élet- re. Ifjú korában is megőrizte lelke tisztaságát, később másokat is meg tudott sza- badítani a tisztátalan kísértésektől. Egy ideig hittudományt tanult a Sapienza egyetemen, de aztán inkább az imádságnak és a szeretet gyakorlásának szen- telte életét. 29 éves korában egy pünkösdi napon egyik katakombában imádsá- ga közben rendkívüli élményben részesült: úgy látta, hogy valami tűzgolyó köze- ledik feléje, és a száján behatolva a szívét járja át. A földre zuhant, egész testében reszketett, közben ezt dadogta: „Hagyd abba, Uram, túl sok ez!” Szíve ettől kezd- ve megnagyobbodott.

   (Halála után az orvosi vizsgálat azt állapította meg, hogy szíve erősen megnagyobbodott s fölötte két bordája eltörött.) Egy másik láto- másban Keresztelő Szent János apostoli életre szólította: „Isten akarata szerint a világba kell menned, és Rómában kell élned, de úgy, mint a sivatagban.” 36 éve- sen - gyóntatóatyja rábeszélésére pappá szenteltette magát. Lelki gyermekeinek egyre nagyobb tábora alakult ki körülötte, ezt a közösséget oratóriumnak kezd- ték nevezni. Amikor a közösség első tagjait pappá szentelték, egyre jobban ki- alakult egy újfajta szerzetesrend terve, mely fogadalmak nélkül szenteli magát az apostolkodásra és közös életre.

 

   . Az oratoriánus papok és testvérek csapatából alakult meg az Oratorium Kongregáció, melyet 1575-ben hagyott jóvá a pápa. Néri Szent Fülöp Róma apostola. Sokan szentként tisztelték már életében. Ő, hogy ezt a tiszteletet magától távol tartsa - no meg a természete is hajlott rá, sokszor megtréfálta környezetét, néha eljátszotta a bohócot is,- amiért a nevető szentek közé sorolják. Szentmiséje közben többször esett elragadtatásba.

   Több- szöri megbetegedés után lemondott elöljárói hivataláról. Halála előtti napon, 1595. máj. 25-én reggel még bemutatta a szentmisét, este azt mondta moso- lyogva lakótársainak: „Most meg kell halnom.” „Nem félsz?” - kérdezték. Mire Fülöp: „Nem félek. Isten jó. Majd egy kis elnézéssel lesz az ő ostoba és haszon- talan Fülöpjével szemben.” Reggel 3 óra tájban egészen észrevétlenül halt meg. 1622-ben avatták szentté.

 

Imádság:

Istenünk, ki hűséges szolgáidat szentjeid közé fölmagasztalod, kérünk, add, hogy a Szentlélek minket is gyújtson lángra a szeretetnek azzal a tüzével, amely Néri Seznt Fülöp szívét oly csodálatosan izzóvá tette.

Imádság:

Istenünk, te mindenkor az életszentség dicsőségével tűnteted ki hűséges szolgáidat. Gyújtsd lángra bennünk is a Szentlélek tüzét, amely Néri Szent Fü- löp szívét oly csodálatosan áthatotta.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

NICOSIAI SZENT FÉLIX

Nicosia, 1715. november 05. – Nicosia, 1787. május 27/31.
Sveti Feliks iz Nikozije

   Nicosiában, Szicília egy városkájában szegény családból származott. A ci- pészmesterség volt a foglalkozása. Szorgalom, tanulékonyság, szerénység jel- lemezte. Szülei halála után húsz éves korában sikertelenül próbálkozott a kapucinusoknál, nem vették föl. Állhatatos maradt, nyolc év múlva újra jelentke- zett, akkor felvették. Szülővárosában az alamizsnagyűjtés lett a feladata. Hogy a rokonok, ismerősök mit mondanak, azzal nem törődött.

   Útjai közben imád- kozott, a kolostorban pedig minden szabadidejét az Oltáriszentség előtt töltöt- te. Minden feladatot, mellyel megbízták, készségesen teljesített. Egyszer az elöljáró (próbaképpen) kiküldte a városba, hogy festesse le magát. Ellenkezés nélkül útra akart kelni, de akkor megmondták neki, hogy az egész csak enge- delmességi próba volt. A tisztaság erényét böjttel, önmegtagadással, mint va- lami sövénnyel védte. A legkisebb vétket is nagy gonddal kerülte.

   A szegény- séget Szent Ferenc követőjeként élte, egy ideig saját cellája sem volt. Nagy szeretettel látogatta a betegeket s a börtönbe zártakat. Naponta járult szentál- dozáshoz, ilyenkor arca fényben ragyogott. Belelátott a szívek titkaiba. A jö- vendőt előre megmondotta. Még meghalni sem akart elöljárója engedélye nélkül. Csak miután elöljárója megáldotta s a haldoklók imájában ahhoz a részhez értek: „Költözzél el keresztény lélek”, Jézus és Mária nevével az ajkán fejezte be életét 72 éves korában. XIII. Leó pápa 1888-ban vatta boldoggá.

 

 

Szent Bonaventura műveiből:

   Gyulladj lángra, ó lelkem, töltekezz és gyönyörködj Istened irgalmában és szelídségében, Jegyesed szerelmében; égj el kedvesed forróságától, tárulj ki az ő szeretetére, izleld édességének ízét. Senki se akadályozzon, hogy belépj, megragadd és ízleld.

Imádság:

 

Istenünk, te megtanítottad Boldog Félixet, hogy egyszerűségben és aláza- tosságban szolgáljon neked, szívét csodálatos magasságba emelve. Engedd, hogy példáját követve a földön, dicsőségének részesei legyünk a mennyben.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

PAREDESI SZENT MÁRIA ANNA

Quito, 1618. október 31. – Quito, 1645. május 26/28.
Sveta Marija Ana Isusa iz Paradesa / Ekvador

   Teljes neve: Jézusról nevezett Paredesi Mária Anna. Marianna néven is szerepel. Szüzessége miatt „Quito lilioma”-ként emlegették. Ecuador fővárosában, Quitoban született, s korán árvaságra jutott. Gyermekkorától kezdve imádságos lelkületű, önmegtagadó életet élt, keményen böjtölt, igen tisztelte a Szeplőtelen Szűz Máriát. Assisi Szent Ferenc buzgó követője volt, a quitoi ferenceseknél fel- vette Szent Ferenc bűnbánó III. rendjének ruháját.

   A kísértések legyőzése miatt nem riadt vissza vezeklőöv viselésétől, önostorozástól sem. Fején a fátyol alatt tö- viskoszorút hordott. Amikor hallott a Japánban vértanúságot szenvedett három jezsuitáról, nagy erővel kelt fel benne a vértanúság vágya.

   Elhatározta, hogy út- nak indul, hogy a pogány népeknek hirdesse Isten dicsőségét. Hamarosan belát- ta azonban, hogy tervét nem tudja keresztülvinni, nem ez az Isten akarata. Az ő feladata: felkarolni a városban az indiánokat, négereket. Felkereste tehát a rászo- rulókat, a betegeket, bajbajutottakat, a földrengés áldozatait, és ahogy tudott, se- gített rajtuk. Csak akkor hagyta el házát, amikor az istentisztelet vagy a felebaráti szeretet követelte.

   Amikor pestisjárvány tört ki a vidéken, hősiesen életét ajánlot- ta fel Istennek embertársai megmentéséért. Isten elfogadta áldozatát. Megkapta a pestist és mint a szeretet vértanúja fejezte be életét 28 éves korában. XII. Piusz pápa 1950-ben avatta szentté. Ecuador állam védőszentjeként tiszteli.

 

Részlet XII. Piusz pápa beszédéből:

   Megvan a szent bűnbánatnak és az önként vállalt vezeklésnek az a meny- nyei édessége, amelyet az ideigtartó és mulandó javak nem tudnak nyújtani. Ezt Mária Anna gyakran tapasztalta, és miközben Isten iránti szeretete és az emberek iránti jósága szigorú vezeklésre ösztönözte, ügyelt, hogy a többiek hi- báiért engesztelést nyújtson… Így iparkodott nemcsak a saját, hanem mások üdvösségét is előmozdítani.

 

   Imádság:

   Istenünk, te megadtad a kegyelmet Szent Mária Annának, hogy a világ csábításai között szűzi tisztaságban és állandó böjtölésben úgy virágozzék, mint a liliom a tövisek között. Érdemeiért és közbenjárására segíts minket is, hogy a bűnöktől tartózkodjunk és a tökéletesebbet kövessük.

   Krisztus, a mi Urunk által.

SZENT BAPTISTA VARANO szűz,

Camerino, 1458. áprílis 09. - Camerino, 1524. május 29/31.
Sveta Baptista (Kamila) iz Varana

   Az Assisitől mintegy 40 km-re fekvő Camerinoban* született hercegi család el- sőszülöttjeként. A Kamilla névre keresztelték. A hercegi udvarban kiváló rene- szánszkori műveltségre tett szert s egy ideig élte a maga világias életét. Egyszer hallott egy prédikációt Jézus szenvedéséről, attól kezdve nem szűnt meg Jézus szenvedésére gondolni. Hivatást érzett a szerzetesi életre, de apja csak két évi tu- sakodás után adta beleegyezését. 23 éves korában Urbinoban belépett a klaris- szákhoz.

   Lelki szárazságot, hosszas betegségeket, az ördög heves kísértéseit visel- te el, közben azonban sokszor megtapasztalta az isteni szeretet édességét is. Rendkívüli karizmákban (látomások, kinyilatkoztatások, beléöntött szemlélődés) részesült. Több írása fennmaradt. Legismertebb: Az Úr Jézus lelki szenvedései (1488). Ebben különösen a haláltusát vívó Jézus szívének szenvedéseit írja le a ne- ki adott kinyilatkoztatások szerint. A Jézus Szíve tiszteletre vonatkozó jelentős írás ez, mely hamarosan több kiadásban megjelentetve századokon át ismert lelki könyv lett.

   Másik műve: A lelki élet harca - önéletrajz. Lelkiatyjának számol be eb- ben lelki fejlődéséről s a neki adott kegyelmekről. 1484-ben kolostort alapított szü- lővárosában, Camerinoban (ezt apja építtette leánya számára), s ennek elöljárója lett hosszú éveken át. Közben egy másik helyen (Firmino) is alapított kolostort.

  Kapcsolatot tartott fönn kora obszerváns ferenceseivel, s ő maga is töreke- dett a szerzetesi élet megújítása által az Egyház reformját szolgálni a rene- szánsz pápák korában. Mint sötét háttér, az ő életében különösen is jelen van a reneszánszkori egyház szomorú valósága: VI. Sándor törvénytelen fia, Borgia Cézár meggyilkoltatta Baptista apját és két testvérét. Ő sokat imádkozott a gyilkosokért is. Közel 70 éves korában halt meg szent halállal Camerinoban - halála éve vagy 1524 vagy 1527. XVI. Gergely avatta boldoggá 1843-ban. Nyelvét - Páduai Szent Antaléhoz hasonlóan - ereklyetartóban őrzik.

   Boldog Baptista az Isten iránti szeretet felindításáról (Oktatások c. munká- jából):

„Akkor van meg benned egész biztosan a szeretet, ha a jó úton járva lelke- det gyakran az Istenhez emeled és ezt emlegeted: „Uram, mindent irántad va- ló szeretetből teszek.” Mondd ezt gyakran akár tudatosan, akár öntudatlanul.”

 
 

   Imádság:

   Istenünk, te Boldog Baptista szüzet azzal tűntetted ki, hogy Fiad, Jézus Krisztus szenvedéséről állandóan elmélkedjék. Közbenjárására add, hogy az önmégtagadások által testünkben hordozzuk a kereszt titkát, és így elnyerjük a boldog örök életet.

   A mi Urunk Jézus Krisztus által.

SZENT FERDINÁND

király, III. r. (1198-1252)
Sveti Ferdinand III.Kralj

  

   Rokonságban volt IX. Lajossal. Apja IX. Alfonz, Leon királya, anyja Kasztíliai Berengária. Anyjától mély vallásos nevelésben részesült. Amikor 20 évesen ki- rállyá lett, az a feladat hárult rá, hogy felszabadítsa Hispániának a mórok által megszállva tartott tartományait. Ezt sikerült is elérnie hosszú, kemény küzdel- mek árán. Az utolsó nagy ostrom Sevilla ostroma volt, mely tizenhat hónapig tartott. IX. Lajoshoz hasonlóan megvalósította a középkor uralkodói eszmé- nyét. A keresztény elveket kormányzásában is érvényesítette. Csak a jellemes és vallásos politikusokat tűrte meg. Amikor egyik tanácsosa adóemelést javasolt, ezt válaszolta: „Sokkal inkább félek egy szegény asszony átkától, mint az egész mór hadseregtől.”

   Letelepítette hazájában a ferences és domonkos rendet, püspökségeket szervezett, székesegyházakat épített, egyetemeket alapított vagy felvirágoztatott. Hadjáratinak zsákmányából templomokat, kórházakat, iskolákat építtetett. Fényes sikerei mellett is alázatos tudott maradni. Királyi ruhája alatt vezeklőövet viselt, sokat imádkozott, böjtölt, szentségekhez gyakran járult. Nagy tisztelője volt a Boldogságos Szűznek, képét állandóan a nyakában hord- ta, hadizászlóit a Szűzanya képe ékesítette. Gondja volt arra, hagy katonái er- kölcsösek legyenek. Nagycsütörtökön szokása volt 12 szegény koldus lábát megmosni. Spanyolország után Afrikában akarta a mórok ellen a harcot to- vább folytatni, de ebben halála megakadályozta.

   Utolsó szavai: „Uram, mezíte- lenül jöttem a világra, és így adom vissza testemet a földnek. Fogadd be lelke- met szolgáid seregébe!” Kívánságára a ferences III. rend ruhájában temették el a sevillai székesegyházban. 1655-ben avatták szentté, a sírjánál történt csodák hatására, és mert testét épen találták.

 
„A bölcs uralkodó erősíti népét, az okosnak kormánya jól meg van szervezve. Olyan a nép, mint a fejedelme, amilyen a város feje, olyanok a lakói is. A földke- rekségnek Isten az ura, ő rendel föléje a kellő időben jó vezetőt. Az Úr kezében van minden sikernek kulcsa, ő ad tekintélyt a törvény hazájának.” (Sir 10,1-5)

 

SZENT FERDINÁND iratai

Imádság:

 

Istenünk, te segítetted Szent Ferdinándot, hogy sikerrel küzdjön a keresz- ténység védelmében. Közbenjárására segíts, hogy a test és a lélek minden el- lenségétől megszabaduljunk.

Krisztus, a mi Urunk által.

 

ROCCACASALE-i BOLDOG MARIÁN

Roccacasale, 1778. január 13. – Bellegra, 1866. május 31.
Blaženi Marijan iz Roccasale

   A közép-itáliai Roccacasale városkában született szegény földműves szülők- től. Fiatal korában földművesmunkával és még inkább pásztorkodással foglal- kozott. A természet és magány elősegítette, hogy meghallja lelkében Isten hí- vását a szerzetesi életre. 24 éves korában lépett be egy közeli ferences kolostorba: imádság és munka volt tevékenysége. Többféle munkában serény- kedett: volt famunkás, kerti munkás, szakács, portás, amint elöljárói kívánták.

   12 évet töltött több kolostorban, akkor kérte, hogy a szigorúbb bellegrai recesszus kolostorba mehessen. (Bellegra Rómától nem messze van.) Elöljárói ezt megengedték. Itt 40 éven át kapus volt. Ez a beosztás lett számára a meg- szentelődés alkalma. A szerzetszabályokat lelkiismeretesen betartva, éjjel-nap- pal imádkozva, testvéreinek és mindazoknak, akik bekopogtak a kolostorba, mindig szolgálatára állt, őket barátságosan, türelemmel fogadta, lett légyen az barát, vándor vagy koldus. „Pax et bonum!” - hangzott fel ismételten ajkán az ősrégi ferences köszöntés. A szegényeket különös szeretettel fogadta, bennük Krisztust szolgálta. Beszélt nekik a hit igazságairól, együtt imádkozott velük, el- látta őket enni-innivalóval.

   Türelemmel, együttérzéssel meghallgatta panaszai- kat, orvosolta bajaikat. Akadtak olyanok is, akik rágalommal illették, fenyeget- ték, az ilyesmiket Szent Ferenc lelkületével viselte el. Áhítata különösen a szenvedő Úr Jézus, az Eucharisztia, a Boldogságos Szűz iránt nyilvánult meg.

   Súlyos betegségét derűs lélekkel viselte, s 88 évesen halt meg 1866. úrnapján. Már életében is szentnek tartották, ez a híre halála után csak növekedett. 1895- ben kezdték meg boldoggá avatási eljárását, de több mint száz év múlva, 1999. okt. 3-án került erre sor. (Késett a csoda bizonyítása.)

 

   II János Pál homiliájából a boldoggá avatáskor:

   „Marián testvér mindenütt a békét hordozta, amely Isten ajándéka. Példája és közbenjárása segítsenek felfedezni az istenszeretet alapvető értékét és azt a köte- lességünket, hogy a szegényekkel szolidaritást vállaljunk. A boldog példát ad a vendégszeretet gyakorlására is, mely nagyon szükséges és időszerű korunkban is.”

   Imádság:

   Istenünk, te Boldog Marián testvért a szigorúbb ferences életre vezetted s a kötelességteljesítés példájaként állítottad elénk. Add, hogy példáját követve s az élet nehézségeit derűs lélekkel viselve, méltók legyünk eljutni a mennybe.

   Krisztus, a mi Urunk által.

URBINOI BOLDOG PELINGOTTO JÁNOS

remete, III. r 1240-1304
Blaženi Ivan Pelingotto iz Urbina

   Urbinoban, Assisitől nem messze született - Szent Ferenchez hasonlóan ke- reskedő családból. Amikor ifjúvá serdült, apja maga mellé vette az üzletbe. A kereskedéshez nem volt tehetsége, érdeklődése inkább a vallás felé vonzotta. Mégis sokáig űzte ezt a foglalkozást, részint, hogy szülein   segítsen, részint, hogy alkalma legyen mások megsegítésére. Szíve vágya a remeteélet volt. Vé- gül apja beleegyezésével búcsút mondott a kereskedő pályának, Urbinoban belépett Szent Ferenc III. rendjébe és a várostól nem messze remeteéletet kez- dett - amint ezt mások is tették; különösen a 13. század második felében. So- kat imádkozott, sanyargatta magát, de másokon is segített azzal, hogy kére- getett s a kapott alamizsnát megosztotta a szegényekkel.

   Pontosan nem tudjuk, mennyi időt töltött a remeteségben. De életszentsége miatt sokan tisz- telték s felkeresték, hogy példáján épüljenek és tanácsát, segítségét kérjék. A ferences martirológium kiemeli alázatosságát, bűnbánó lelkületét és csodate- vő hírét. 1304. jún. 1-én halt meg s az urbinói Szent Ferenc templomban te- mették el. Századok óta meglévő tiszteletét XV. Benedek pápa hagyta jóvá 1918-ban. Urbinói Jánosnak is nevezik.

   Az Isten és a teremtmények szeretete - Thomas Merton tanítása:

   „Nem igaz, hogy a szentek és a nagy szemlélődők sohasem vették észre a teremtményeket, hogy nem értették meg és nem értékelték a világot s a ben- ne élő embereket... El tudod képzelni, hogy szeretetük Isten iránt összefér azoknak a dolgoknak a gyűlöletével, amelyek őt tükrözik vissza és mindenütt Róla beszélnek?... A szentek valóban elmerültek Istenben. De éppen ezért tud- ták meglátni és értékelni a teremtményeket is. Egyedül Istent szerették, azért egyedül ők szerettek mindenkit.”

   

 

   Imádság:

   Istenünk, te Boldog Jánost Szent Ferenc követőjévé tetted a ferences III. rendben. Közbenjárására alakíts minket is tetszésed szerint, hogy egykor részesei legyünk örök dicsőségednek.

   Krisztus, a mi Urunk által.

Pages