You are here

ALKANTARAI SZENT PÉTER

svećenik, utemeljitelj bosonogih franjevaca (1499-1562)
Kalendar datum: 
Október 19
Sveti Petar Alkatranski

   Spanyolország egy kis városában, Alcantarában született. Teológiát a sala- manca*-i egyetemen végzett, s innen lépett be az obszerváns ferencesekhez. 1524-ben szentelték pappá. Utána több kolostorban lett házfőnök, mialatt missziós körútakat tett. Főleg a megfeszített Krisztusról prédikált, s a népmisz- szió végén a valóságos kereszt nagyságú keresztet állított fel, hogy a miszió- nak maradandó emléke legyen. Egyszer valaki kérte, tanítsa meg jól imádkoz- ni.

   Péter erre megírta az imádságra vezérlő kalauzt, amit hamarosan „Az elmélkedés aranykönyve” néven adtak kézről kézre. A könyvről XV. Gergely val- lotta, hogy a Szentlélek közreműködésével készült. 1538-ban tartományfőnök lett. Megpróbálta az általa elgondolt szabályzatot elfogadtatni, de ezt rendtár- sai az 1540-ben tartott káptalanon nem fogadták el. Ezért amikor hároméves hivatala lejárt, nem vállalta újra a tartományfőnökséget, hanem a portugáliai Arabidába remeteségbe vonult, ahol néhány társával szigorú szabályok szerint élt. Három évvel később visszahívták tartományába, ahol az ellenkezések da- cára sikerült a pápa jóváhagyásával több szigorú reformkolostort alapítani. Ezekből 1561-ben új, önálló tartományt szervezhetett meg (alkantarínusok.).

Nagy Szent Teréziát tanácsaival támogatta a kármeliták reformjának ügyében: személyesen is fölkereste, levélben is kifejtette véleményét, különösen a sze- génység evangéliumi tanácsát illetően. „Isten tanácsa csak jó lehet - írta -, és e tanácsok megtartása csak azok számára nehéz, akik nem hisznek vagy nem bíz- nak eléggé az Úrban, mert csak emberi okosság vezérli őket. Isten az erőt is meg tudja adni e tanácsok megtartásához.” Szent Terézia így jellemzi Pétert: „Sovány, száraz testét fagyökérhez hasonlíthattad volna, mert csak csont és bőr volt az egész ember. Mégis annyi jóság, kedvesség s oly nagy életszentség töltötte el, hogy jóllehet nagyon szűkszávú volt, senkit sem hagyott válasz nélkül...

   Minden harmadik nap evett, de extázisai idején még tovább is étlen-szomjan volt.” Ha- lála olyan volt, mint élete: térden állva~halt meg, miközben rendtársait buzdí- totta. Halála órájában Szent Teréz látta Péter lelkét a mennybe szállni. Később megjelent Teréznek s azt mondta: „Ó boldog vezeklés, mellyel ekkora dicsősé- get érdemeltem ki.” Az Egyház 1622-ben avatta boldoggá, 1629-ben szentté.

Szent Teréz írja: „Az Úr egyszer megígérte nekem, hogy mindaz, aki Péter nevében kér tőle valamit, megkapja. Én magam tapasztaltam sok ügyemben, hogy amit Péter oltalmába ajánlottam, a kívánt módon sikerült, amint ezt megadta az Úr, akinek dicséret, tisztelet és dicsőség legyen mindörökkön- örökké.”

 

Imádság:

Istenünk, te Szent Pétert a csodálatraméltó bűnbánat és a legmagasabb szemlélődés kegyelmével tűntetted ki: engedd kegyesen, hogy érdemeinek segítségével testünket mi is megfékezzük, és így a mennyei ajándékok részesei lehessünk.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.