You are here

Sveci, blaženi i sluge Božije

pl. 2020.02.20.
pl. 2020.02.20.

Boldog Amata de Corano Assizi

Klarissza * - 20. veljače 1254. február 20.
Blažena Amata de Corano iz Asiza

A FORDÍTÁS FOLYAMATBAN VAN.

Beata Amata (de Corano) da Assisi

20 febbraio

m. Assisi, 1254 (?) 

 

Nipote di s. Chiara, nacque ad Assisi alla fine del 1200. Destinata a sposare un nobile della città natale, orgogliosa della sua bellezza, conduceva una vita frivola. Visitando la zia, fu illuminata dalla povertà umile e serena delle Damianite. Mutò ideali, rinunziò al matrimonio e nel 1213 entrò nel monastero di S. Damiano. Il Martirologio Francescano la ricorda con questo elogio: "Quae puritate et innocentia vitae ferventique in Christum sponsum amore excelluit". A causa delle aspre penitenze si ammalò di idropisia: per tredici mesi soffrì di una violenta tosse e ne fu guarita infine dalla santa zia con un semplice segno di croce. Presente alla morte di s. Chiara, da lei fu interpellata, come narra il Celano, con queste parole: "Vides tu, filia, regem gloriae quem ego aspicio?". 
Morì intorno al 1254. Quando nel 1260 le Damianite abbandonarono il vecchio monastero per entrare in città, le spoglie di Amata furono portate nel convento di S. Giorgio. Nel 1602 Crescenzio, vescovo di Assisi, trasferì le sue reliquie, quelle della b. Agnese (sorella di s. Chiara) e quelle della b. Benedetta (prima badessa dopo s. Chiara), in un'urna di pietra sotto un altare della chiesa. La festa di Amata ricorre il 20 febbraio.

Boldogemlékű Jordan Mai testvér

1866.szeptember 01. Buer i.W.; † 1922. február 20. Dortmund; ( keresztelt neve: Heinrich Theodor Mai )
Sluga Božiji fra Jordan Mai

   Westfalia egyik községében született szegény, de vallásos és munkás szülők- től. Akkori nevén Henrik, egyszerű munkásként élt 29 éves koráig, amikor, 1895-ben belépett a Ferenc-rendbe és mint dolgozó testvér, több kolostorban tevékenykedett. Utolsó 15 évét a dortmundi kolostorban töltötte, itt bontako- zott ki igazán életszentsége. Aki csak közel került hozzá, úgy ismerte, mint csendes, rendkívül lelkiismeretes, szolgálatkész és alázatos testvért, aki szere- tett visszavonultan az imának élni.

   A misztikusok benső életét élte, amit kívül- ről alig lehetett észrevenni. Szentáldozásai után szeméből mennyei boldogság sugárzott. Mindig alárendelt szerepet vállalt. Ezt az alázatosságot a Szűzanya példájából merítette, s többször emlegette, sajnálja, hogy a lorettói litániából kimaradt a megszólítás: „Alázatos Szűz, könyörögj érettünk!” Felebaráti szere- tetét jellemezte, hogy senki, aki érintkezett vele, nem emlékszik arra, hogy szó- val vagy tettel a szeretetet megsértette volna. Mindig azon volt, hogy szeretet- szolgálatot tegyen másoknak. Különösen szeretett a szentmisénél az oltárnál szolgálni. Amellett ferences vidámság töltötte el egész lényét.

   Hogy mennyi jót tett, imádkozott, engesztelt életében a bűnösökért, csak Isten tudja. Amikor közel volt halála órája, azt mondta gyóntatóatyjának: „Most a mennybe me- gyek.” Hogy valóban oda ment, bizonyítják a rendkívüli imameghallgatások, amelyek oly sokfélék, hogy „dortmundi Szent Antalnak” nevezik. Sok tisztelője reméli, hogy az Egyház, belátható időn belül a boldogok sorába iktatja. Bol- doggá avatási pere megindult.

   „A különféle életformákban és hivatásokban ugyanazt az életszentséget ápol- ják mindazok, akiket Isten Lelke sürget, és engedelmeskedve az Atya szavának, lélekben és igazságban imádva az Atyaistent - követik a szegény; alázatos és ke- resztjét hordozó Krisztust, hogy részesei lehessenek az ő dicsőségnek.”

A II. Vatikáni Zsinat konstitúciója az Egyházról 41.

 

http://www.bruder-jordan-mai.de/

  

 

Imádság:

Istenünk, te boldogemlékű Jordán testvért nekünk az alázat és a szeretet példájaként adtad. Add, hogy erényeit kövessük, és a szeretet útján örvende- ző szívvel mi is előbbre jussunk.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Szent Landeni Idősebb Pipin

575. – Landen (Brabante, Belgia), 640 .február 28.
Sveti Pipin Landenski -Stariji

   Landeni Pipin (vagy Peppin, Pipin, Pippin) vagy másik nevén Idősebb Pipin (kb. 580 – 640. február 27.), Austrasia frank királyság majordomusa volt a Meroving király I. Dagobert alatt 623-tól 629-ig. Ugyanezt a címet viselte a következő király, III. Sigebert alatt, 639-től saját haláláig.

   Apja feltehetően Karlmann, legalábbis ez a név szerepel Fredegár krónikájában, amely az életére vonatkozó legfontosabb forrás. Ragadványneve feltehetően születési helyéből származik, Landen ma Belgiumbantalálható. Emellett nevezik még I. Pipinnek vagy idősebb Pipinnek, hogy megkülönböztessék unokájától, a középső Pipintől, illetve a legfiatalabb Kis Pipintől.

   613-ban Burgundia és Austrasia legnagyobb nemesurai megvonták támogatásukat II. Sigebert királytól, illetve régensként uralkodó dédanyjától, Brünhildétől. A nemesurak, akik között ott volt II. Warnachar, Rado, a metzipüspök Szent Arnulf és Pipin (e két utóbbit Fredegár úgy jellemezte, mint "Austrasia leghatalmasabb nemesurai"), a szomszédos Neustria királyához, II. Chlotharhoz fordultak és felajánlották neki a régensséget, az egyezséget Andernach-nál kötötték meg. Az egyezség értelmében Rado Austrasia, míg Warnachar Burgundia majordomusa lett, de Pipinnek 623-ig kellett várni jutalmáért, amikor Chlothar fiatalkorú fiát, Dagobertet nevezte ki Austrasia királyának és Pipin az ő majordomusa lett, míg barátja, Arnulf, a király tanácsadója lett.

   Pipint a korabeli források mint jó és bölcs uralkodót jellemezték. Ellenségei elérték, hogy 629-ben Chlothar halála után Dagobert Orléans-ba száműzte, de annak halála után, 639-ben visszatért és ismét megkapta a majordomusi címet Dagobert utóda, III. Sigebert és II. Klodvig alatt. Pipin felügyelte Dagobert örökségének felosztását fiai, Sigebert és Klodvig, valamint mostohaanyjuk, Nanthild között. Sigebert számára biztosította az őt megillető részt, mivel szoros barátság fűzte a burgundi majordomushoz, Aega-hoz.

   Pipin annyira népszerű volt a frank területeken, hogy bár hivatalosan sosem avatták szentté, de időnként mégis a szentek névsorában említették és február 21-én ünnepelték.

   

Felesége Szent Itta vagy másik nevén Ittaberga (592 - 652), aki 650-ben megalapította a nivelles-i apátságot.

Begga (? - 693) Férje Metzi Arnulf érsek fia, Ansegisel (? - 662)
Grimoald (615 - 657). Apja halála után örökölte annak majordomusi címét, III. Sigebert uralkodása alatt. Az öröklést vitatta Otto, a kiskorú király gyámja, de Sigebert uralkodásának 10-ik évében (650) Lothár alamann gróf csatában megölte. 656-ban Sigebert halála után megpróbálta a királyi trónt saját fia számára megszerezni, de a neustriai nemesek, akikek feldühített, hogy beleavatkozott a trónöröklésbe, Párizs közelében elfogták, megkínozták és lefejezték.
Gertrudis (? - 659. március 17.) Anyjával együtt alapította meg a nivelles-i apácazárdát, majd annak főnökasszonya volt

 

BOLDOG FRANCIAI IZABELLA - ELISABETH (Erzsébet)

Párizs, 1225 - Longchamp 1270. február 22/23
Blažena Izabela - Jelisaveta Francuska

   Az Izabella név az Erzsébet név változata. IX. Szent Lajos király huga. Anyja Blanka királynő, aki példaadó vallásossággal nevelte gyermekeit. Még a szer- zetbe lépése előtt a királyi palotában is már szinte szerzetesi életet élt, s Isten- nek szüzességet fogadott. Amikor II. Frigyes császár Konrád fia nevében meg- kérte a kezét, ő hivatkozott fogadalmára. Mivel a házasságot a pápa, IV. Ince is szorgalmazta, levelet írt a pápának, melyben a szűzi életet magasztalta. Buzgó imaélete, önmegtagadása dolgában nem maradt el bátyja mögött. Hogy melyik évben lépett be a klarissza rendbe, pontosan nem tudjuk, csak azt, hogy a Párizs melletti Longchamp* zárdát 1261-ben alapították s ebben élt ki- lenc évig. Beöltözésekor „az alázatos Miasszonyunkról nevezett Izabella” nevet vette fel. Több udvarhölgye is követte példáját s vele együtt szerzetessé lett.

   „Megvetve evilág csalárdságait, inkább akart mennyei Jegyesének alázatban és szegénységben szolgálni, mint királynőként uralkodni. Sok csodával is tün- dökölt” - írja róla a ferences Martyrológium. Szent Lajossal egy esztendőben, 1270-ben halt meg Longhampban febr. 23-án. X. Leó pápa (1513-1521) avat- ta boldoggá. Szent Bonaventúra, aki az 1250-es években Párizsban tanított, lelki kapcsolatban volt a párizsi klarisszákkal, egy művet (De perfectione ad Sorores) az ő számukra írt. A longchampi klarisszák elfogadták IV. Orbán pá- pa Reguláját (1263), mely enyhített az eredeti Regula szigorúságán, így az ún.„urbanista” klarisszákhoz tartoztak. (Orbán latinul Urbanus.)

   Kortársa és barátnője írta róla:

   „Az ártatlanság tükrét láttuk benne s amellett a bűnbánat csodálatraméltó példáját; a szívtisztaság liliomát, a türelem és önmegtagadás illatos virágát, a jóság és irgalmasság kimeríthetetlen forrását.”

 

Imádság:

   Istenünk, te megadtad Boldog Izabellának, hogy a világi örömök helyett Krisztus követésének keskeny útját válassza. Segíts minket, hogy a világ kísér- téseit legyőzzük és dicsőségünket szent Fiad keresztjében leljük meg.

   Krisztus, a mi Urunk által.

FIRENZEI Boldog ANTÓNIA

1401. Firenza, - 1472. február 28. L’Aquila
Blažena Antonija iz Firenze Badessa

   Előkelő firenzei családból származott. Szülei akaratából korán házasságra lepett, de férje halála után ellenállt rokonai unszolásának, hogy újabb házas- ságot kössön. A tökéletesség vágyával belépett a Boldog Angelina által akko- riban alapított szerzetes III. rendi Szent Honufriusz kolostorba. Miután erényes- ségét sokszorosan igazolta, előbb Folignoba*, majd Aquilába küldték, ahol a Szent Erzsébetről nevezett kolostort 14 éven át kormányozta.

   Ő azonban több- re vágyott. Kapisztrán Szent Jánossal is megbeszélte a dolgot, hogyan térhet- ne át a Szent Klára eredeti Regulája szerint folytatott életre, hogy minél inkább élje az Istennel egyesült életet. V. Miklós pápa jóváhagyásával (1450 körül) Aquilában a Krisztus Teste kolostorban 14 nővérrel Szent Klára Regulájára fo- gadalmat tett, s ezzel a várost új szerzetesközösséggel gyarapította. A kolos- tort azóta „Szegény Szent Klára” kolostornak nevezték. Kapisztrán Szent Já- nos rendelkezésére a nővérek vezetőjévé lett, s legfőbb törekvése arra irányult, hogy a nővéreket, főképp saját példájával, a szerzetesi tökéletességre vezesse. Alázatára vall, hogy a legalantasabb munkákat magának tartotta fenn.

   A türe- lem gyakorlására alkalmat adott neki hozzátartozói molesztálásai, igazságta- lanságok, rágalmak, mik ártatlanul érték, és 16 évi betegsége. S nehogy a test a lélek ellen lázadjon, a test ellenállását kemény munkával és önmegtagadás- okkal igyekezett megtörni. A szegénységet, sőt az élet fenntartásához legszük- ségesebb dolgok hiányát is örömmel viselte el, csak viselt ruhát hordott, so- hasem újat. Ami szabad ideje maradt, imádságra fordította. Éjszakákat imádkozott át, néha extázisban.

   Szeretetét mindenki megtapasztalta, főként a betegek. Éjjel-nappal ágyuknál volt, anyai gondoskodással vette őket körül, testi enyhülést, lelki- erősítést nyújtott nekik: Előre tudva elköltözése idejét, a nővéreket a Regula megtartására, egymás iránti szeretete buzdította. Az Egy- ház szentségeivel megerősítve 71. évében költözött át a szebb hazába. Erénye- inek fennmaradó emléke, a sírjánál történő csodák eredményeképp IX. Piusz 1847-ben boldoggá avatta.

„Intem és buzdítom az Úr Jézus Krisztusban összes nővéreimet, hogy mindig iparkodjanak utánozni a szent egyszerűség, alázatosság és szegénység útját, valamint a szent szerzetesi életmódot, miként maga Krisztus és boldogságos Ferenc atyánk tanította megtérésünk óta.”

Szent Klára Végrendeletéből.

   

Imádság:

   Istenünk, te Boldog Antóniát életútján Szent Klára rendjébe vezetted. Segíts, hogy érdemei és példája által a földön téged egyre igazabb szeretettel szeressünk, a boldog örök életben pedig színről színre láthassunk.

   Krisztus, a mi Urunk által.

MAGYAR FERENCES VÉRTANÚK a 20. században

MAGYAR FERENCES VÉRTANÚK a 20. században

   Szentatyánk a szentévet előkészítő körlevelében kérte, hogy a helyi egyházak őrizzék meg a tanúságtévők emlékét. Négy vértanú ferencesről emlékezünk meg:

  1.  P. Kiss Szaléz (1904-1946)

   1937-42-ig Amerikában működik, majd Magyarországon először Debre- cenben házfőnök, majd 1944-től Gyöngyösön az ottani Hittudományi Főisko- la tanára. Gyöngyösi diákok meggondolatlan tettei miatt 1946. ápr.-ban a kommunista hatóságok letartóztatták s kegyetlen kínzásokkal a gyónási titok elárulására akarták kényszeríteni. Mikor minden próbálkozásuk eredménytelen maradt, valószínűleg Sopronkőhidán injekcióval végezték ki 1946. októberé- ben. „A gyónási titok huszadik századi mártírja lett, akinek a szentek sorában lenne a helye.” (Hetényi V. K.)

   2. P. Lukács Pelbárt (1916-1948)

   1946-ban Hatvanban házfőnök és a polgári fiúiskola hittanára, P. Kiss Szaléz jóbarátja volt. Az AVH Kiss Szaléz letartóztatása után szélesíteni akarta az „ösz- szeesküvés” körét, ezért Pelbárt atyát is letartóztatta 1946. máj. elején. Miután megjárta a magyar börtönöket, a KGB kikérte s kényszermunkára ítélte. Finn- Karéliába hurcolták, és embertelen körülmények között dolgoztatták. Lesová- nyodott, megbetegedett s itt halt meg 1948-ban. Mindketten (Pelbárt és Szaléz atya) a Kapisztrán tartomány tagjai.

   3. P. Boros Fortunát (1895-1953)

   Kiváló történész, szerkesztő, a ferences könyvkiadás igazgatója. 1942-48-ig az erdélyi ferences tartomány főnöke. 1951-ben Brassóból elhurcolták kény- szermunkára a Duna-csatornához. Betegen a Capu1 Midiai börtönben 1953. márc. 16-án lapáttal agyonverték. Sírja ismeretlen helyen van.

   4. P. Écsy János (1919-1982)

   Szintén az erdélyi rendtartomány tagja. Először 1951-ben hurcolták el, majd 1961-ben internálták. 1964-ben szabadult. 1970-től a csiksomlyói rend- ház főnöke volt. 1982. ápr. 12-én gépkocsival ment káplánjával, Anaklét atyá- val Gyulafehérvárra. Visszautaztában a medgyesi ún. halálkanyarban egy autó szabálytalan előzéssel beléjük rohant. Écsy atya szörnyethalt, a többiek is sú- lyosan sebesültek. Nem baleset, hanem a Szekuritaté által megrendezett gyil- kosság áldozata lett. Sírja Csíksomlyón van.

 

„Isten próbára tette, és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a ko- hóban megvizsgálta, és égőáldozatként elfogadta őket, és az ítéletkor fényle- ni fognak.” (Bölcs 3.)

Imádság:

Istenünk, te megadtad vértanú testvéreinknek a kegyelmet, hogy Krisztusért szenvedjenek és erős lélekkel vállalják a halált, Isteni erőddel támogass minket, esendő embereket, hogy példájukra mi is bátran vállaljuk a hitünk szerinti életet.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Angeri Szent Albin(a) püspök

Vannes, Bretanja 469. - Angers, 550. március 01.
Sveti Albin Angerski Vescovo (Zoran)

Sant' Albino di Angers Vescovo  

hitvalló. 480 körül született a franciaországi Bretagne Vannes városkában. fiatalon bencés szerzetes lett, 35 évesen apát, 60 évesen pedig Angers város püspöke. Tevékenyen részt vett Klodvig és Klotild 3000 nemes megtérését eredményező nagy térítési tevékenységében. Az elnyomottak szószólója volt, a szegények és elhagyatottak támogatója. †560. [I223; F301]

   

Árpád-házi Szent Ágnes

Prága, 1205 – Prága, 1282. március 2.

 Sant' Agnese di Boemia - Prágai Szent Ágnes

 Apja II. Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla király leánya. Árpádházi Szt. Erzsébet unokanõvére. Apja a még gyermek Ágnest eljegyezte Henrik, sziléziai herceg egyik fiávál. Így Ágnes jövendõ férje édesanyjának, Szent Hedvignek nevelõ gondja alá került, s a trebnitzi cisztercita nõvérek közt töltött három évet. Ez az idõ döntõ hatással volt jövõ életére. Isten gondviselése úgy avatkozott be életébe, hogy jegyese egy vadászaton életét vesztette. Ekkor Ágnes hazakerült Prágába, ahol egy idõre a premontrei nõvérek között élt.

   Apja ezután is több alkalommal férjhez akarta adni, - kérõje volt II. Frigyes csá- szár is -, õ azonban az Úr Jézust választotta jegyeséül. Vágyát, hogy szerzetes lesz, csak apja halála (1230) után tudta megvalósítani. Ekkor királynõi öltözetét durva daróccal cserélte fel, s Szent Klára és Szent Erzsébet példáját követve elhagyta a királyi palotát s Prága külvárosában egy szegényes házban telepedett le, megosztva a szegények sorsát. A kisebb testvérek segítségével itt klarissza zárda épült, s a nõvérek élére 1234-ben Ágnes került. A kolostor kö- rül csakhamar kórházak, árvaházak, menhelyek, lepratelepek egész koszorúja létesült. Ágnes maga három kis templomot építtetett. A szeretetszolgálatban is buzgón tevékenykedett.

   A kisebb testvérek beajánlották Szent Kláránál, akivel bensõséges viszonyba került. Klárának négy, szeretettõl sugárzó levele maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Ágnes kolostora olyan vonzóerõt jelentett, hogy II. Ottokár legidõsebb lánya, valamint elõkelõ nemesi családokból 12 leány kérte felvételét. Hamarosan újább kolostorokat kellett alapítani. Ágnes 1282-ben halt meg. Boldoggá avatására (IX. Piusz idejében) 1874-ben került sor, szentté pedig II. János Pál avatta 1989-ben.

Részlet Szent Klára 4. levelébõl:

   „Jézus, a dicsõség kisugárzása, az örök világosság tündöklése, és szeplõtelen tükör. Ebbe a tükörbe tekints mindennap, ó királynõ és Jézus Krisztus jegyese; s benne szemléld folyton az arcodat. Kívül és belül így ékesítsd magadat az összes erények virágaival s öltsd magadra azokat a ragyogó ruhákat, melyek a legfõbb Király leányához és szûzi jegyeséhez illenek.” 

Imádság:

Istenünk, te Szent Ágnes szüzet a királyi pompa megvetése és a kereszt alá- zatos követése által a tökéletesség szûk ösvényére vezetted; add meg nekünk, hogy õt utánozva a mulandókat megvessük, és mindig az égieket keressük. A mi urunk Jézus Krisztus által.

SZENT VERZERI TERÉZ EUSZTÓCHIA

Bergamo, 1801. július 31. - Brescia, 1852. március 03.
Sveta majka Terezija Eustochio Verzeri

Santa Teresa Eustochio Verzeri 

 Az olaszországi Bergamoban született. Megalapította a Jézus Szíve Leányai Kongregációt a leányifjúság nevelésére. A kongregáció első főnökasszonya. 1850-ben, Rómában részt vett Jeromos öccsének püspökké szentelésén. Bresciában fejezte be életét 1852. márc. 1-én. Gyér életrajzi adataihoz kiegé- szítésül hozzátesszük: Bergamo püspöki székhely, itt élt szent Barbadico Ger- gely püspök a 17. században. A 19. század végén itt volt szeminarista Angelo Giuseppe Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa.

   Brescia pedig az a város, ahol Merici Szent Angéla 1535-ben az orsolyiták rendjét megalapította. Egyébként a 19. században kb. száz női ferences kongregáció létesült, melyek különbö- ző apostoli és karitatív tevékenységet fejtenek ki, közülük többen foglalkoznak a leányifjúság nevelésével, így az említett orsolyita rend, továbbá Postel Szent Mária Magdolna által 1807-ben alapított Irgalmasság Szegény Nővérei kong- regáció, a Keresztes Nővérek mindkét ága – ők kortársai Verzéri Teréznek; a század végén pedig Cabrini Szent Franciska szerzetes közössége, a Jézus Szí- ve Missziós Nővérek, az Egyesült Államokban. Ők mind a ferences családhoz tartoznak. Verzeri Boldog Terézt II. János Pál avatta szentté 2001. jún. 10-én.

 

Részlet II. János Pál szenttéavatási beszédéből:

   „Verzeri Szent Teréz rövid, de tartalmas élete során engedelmesen ráhagyat- kozott a Szentlélek vezetésére, örökösen érezte Isten oltalmát, átadta magát a mennyei Atyának. Megélte Isten hiányának sajátos misztikus élményét is. Tör- hetetlen hite akadályozta meg abban, hogy a megpróbáltatások ellenére se veszítse el az Isten irgalmába vetett bizalmát. Az általa alapított Jézus Szíve Le- ányai kongregáció tagjainak is azt a tanítást hagyta örökségül: A belső és kül- ső szenvedések közepette is meg kell őriznünk hitünket az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.”

 
  
 

Imádság:

   Istenünk, te Szent Teréz arra indítottad, hogy a leányifjúság erényes nevelé- sére új szerzeteskongregációt alapítson, add nekünk, hogy példája szítsa fel bennünk az istenszeretet lángját, melyet szerzetescsaládja tagjaiban is fellobbantott.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

Pages