You are here

Sveci, blaženi i sluge Božije

pl. 2020.04.05.
pl. 2020.04.05.

Mór Szent Benedek

San Fratello (Messina), 1526 - Palermo, 1589.áprílis 04.
Sveti Benedikt Moro

   Szülővárosáról San Fratello-i Benedeknek is mondják. Mórnak is nevezik, mert szülei négerek voltak és Etiópiából kerültek rabszolgaként Szicíliába, ahol egy jóindulatú gazdag földesúr, Menasseri úr szolgálatában álltak, aki felsz- abadította őket. Benedek is Menasseri úrnak szolgált ifjúkorában, állatokat őrzött. Szorgos munkájával húsz éves korában két ökröt kapott. 21 évesen a Palermo közelében, Monte Pellegrino hegyen élő ferences remeték közé ment.

   Ezek szerzetesi fogadalmat tettek, szigorú böjtöket tartottak, kézi munkával, kosárfonással, házi eszközök készítésével foglalkoztak. Benedek kitűnt buzgóságával, szent életével, ezért, mikor meghalt akkori vezetőjük, Lanza Jeromos testvér, a többiek őt választották meg elöljárójuknak. 15 évet töltött itt remeteségben. Akkor, 1562-ben IV. Piusz pápa elrendelte, hogy a remeték lépjenek be egy maguk által választott szerzetes rendbe. Benedek az obsz- erváns ferencesek palermoi Santa Maria di Gesu rendházába kérte felvételét. Jó híre miatt fel is vették, s jó pár évig konyhai munkát végzett. Életszentsége itt is nyilvánvalóvá lett, ezért 1578-ban megválasztották gvárdiánnak.

  Ő szabódott, hogy tudatlan, még írni-olvasni sem tud, hogy ő laikus, de elöljárói parancsára el kellett vállalnia a házfőnökséget. Három éven át volt gvárdián, utána gvárdáin-helyettes, majd újra egyszerű testvér. Szent Ferenc igazi fiaként élte a szegény, alázatos, munkás ferences életet. Általános megbecsülés övezte, egyszerűek és magasrangú egyházi és világi emberek is felkeresték, hogy találkozzanak vele s ügyes-bajos dolgaikban segítségét kérjék. Négyheti betegség után 1589. ápr. 4-én halt meg. Halálhírére az emberek akkora csap- atban sereglettek oda, mintha egy pápa vagy király halt volna meg. VII. Piusz 1807-ben avatta szentté. Tisztelete főleg olasz és spanyol nyelvterületen, Amerikában is elterjedt főként a négerek között.

   A Palermo közelében élő remeték vezetője Lanza Jeromos volt, aki lemon- dott gazdagságáról s elvonult a magányba. Amikor a legelőn találkozott Benedekkel, megszólította: „Benedek, mit csinálsz itt? Add el ökreidet és gyere velem a remeteségbe!” Benedek számára olyan volt ez e felszólítás, mintha a mennyből jött volna. Az evangélumi szó értelmében eladta mindkét ökrét és egyéb javait, az árát szétosztotta a szegények között, így minden akadálytól megszabadulva 1547-ben elindult Jeromoshoz a remeteségbe.

  

Imádság:

Istenünk, te Szent Benedeket az alázat és szegénység szeretete erényeivel különösen kitűntetted. Add nekünk közbenjárására, hogy ne kössük magunkat a földi javakhoz, inkább az égiekre törekedjünk.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Szent Anna Maria Crescentia Höss

Kaufbeuren, Bavária 1682. október 20. - Kaufbeuren, Bavária, 1744. április 05.
Sveta Krescencija Marija Höss

   Egy szegény takács lányaként szü- letett 1682. október 20-án a bajorországi Kaufbeuren városkában. Már másnap megkeresztelték. A keresztségben az Anna nevet kapta. Az Úr gyönyörû szoprán hanggal ajándé- kozta meg az egyszerû, de mélyen vallásos leányt. Gyakran énekelt szólót a helyi plébániatemplomban. A hívek elragadtatással hallgatták. Anna többször is jelentkezett a ferences nõvérek kolostorába, de mindannyiszor megalázó módon bántak vele, mivel nem volt megfelelõ hozománya. A hivatás kérdése fel sem merült a beszélgetésekben. Végül a város polgármestere személyesen járt közben ügyében. 1703-ban Anna így beléphetett a kolostorba, és megkezdte a noviciátust. A rendben a Crescentia nevet vette fel. Elöljárója, akit sértett, hogy a polgármester utasítására kellett felvennie Annát, haragját a fiatal novícián töltötte ki. Minden alkalmat megragadott, hogy megalázhassa. Crescentia nõvért emellett heves kísértések gyötörték. Nem volt tehát könnyû élete. A kolostori élet elsõ idõszaka valóságos kínszenvedés volt számára.

   Õ azonban Isten akarataként fogadta, és türelmesen, nagy önuralommal viselte a nehézsé- geket, megaláztatásokat. Volt konyhás nõvér, portás és ápoló. Minden feladatát lelkiismeretesen végezte. Nõvértársai csodálták, de hamarosan a kolostor falain túl is elismeréssel beszéltek róla az emberek. Elöljáróját közben leváltották, mivel az õ rossz híre is túljutott a kolostor falain. Maria Crescentia nõvért 1716- ban kinevezték a novíciák mesternõjévé. Ezt a feladatot huszonöt éven át látta el nagy szeretettel és gyengédséggel. A novíciák számá- ra egyszerre volt anya, nõvér és barátnõ. Tekintélyét az autentikus ferences lelkület alapozta meg, az igaz szeretet Isten, az emberek és az egész teremtett világ iránt. Nagy tisztelõje volt az eucharisztikus Jézusnak, rendszeresen imádkozott Jézus nagyszüleihez, Szent Joachimhoz és Szent Annához, gyakran kérte Padovai Szent Antal közbenjárását. 1741-ben kinevezték a kolostor elöljárójává. Akkor már óriási tisztelet és csodálat övezte. Mindenfelõl jöttek hozzá az emberek, szegények és gazdagok, világi hí- vek és papok. Feltárták elõtte szí- vüket, bizalommal hallgatták taná- csait és vigasztalását, majd megkönnyebbülten tértek haza otthonukba. Crescentia anya levelek százaiban válaszolt különbözõ kérdésekre, problémákra, kételyekre és panaszokra. A levelezõ lelki tanácsadás egyfajta elõfutá- rának nevezhetjük. A korabeli arckép egy szép, szelíd, bölcs, kissé szomorkás tekintetû nõt ábrázol. Zárt, kissé összeszorított ajkai akaraterõrõl és önbizalomról tanúskodnak. Maria Crescentia 1744. április 5-én hunyt el a kaufbeureni ferences kolostorban. Halála után ágyában egy fából készült feszületet találtak. Földi maradványait üvegkoporsóban a kolostortemplomban helyezték örök nyugalomra. 1900. október 7-én XIII. Leó pápa boldoggá avatta. II. János Pál pápa 2001-ben, Krisztus Király ünnepén iktatta a szentek sorába.

   Ünnepi szentbeszédében ezekkel a szavakkal méltatta a bajor apáca személyét: * Krisztus Királyt magasztaljuk és áldjuk! Ez a vágy éltette Maria Crescentia Hösst kora gyermekkorától. Ezt a célt szolgálta minden adottságával. Az Úr gyö- nyörû hanggal ajándékozta meg. Fiatal lányként szólót énekelt a templomi kórusban – nem a maga, hanem Krisztus Király dicsõségére. Isten szolgálatába állította emberismeretét is. Ferences apácaként sokan fordultak hozzá jó tanácsért. A kolostor kapujánál egymást érték a vendégek: az egyszerû férfiak és nõk mellett hercegek, csá- szárnék, papok és szerzetesek, apátok és püspökök is felkeresték. Ily módon egyfajta „bábai” szolgálatot látott el, segített, hogy az igazság megszülethessék a tanácsot kérõ emberek szívében. Nem kerülte el a szenvedés sem. A „mobbing” már az õ korában is létezett.

   Türelmesen viselte saját szerzetesközössé- ge részérõl az üldözéseket, nem esett kétségbe. A szenvedések hoszszú ideje megérlelte benne a türelem erényét, és ez bõséges gyümölcsöket hozott, amikor õ maga elöljáró lett. A lelki vezetést szolgálatnak tekintette. Nagylelkû volt a szegényekhez, nõvértársai iránt anyai szívvel viseltetett, tapintatosan bánt mindenkivel, akinek egy jó szóra volt szüksége. Szent Crescentia az életével tett tanúságot arról, mit is jelent Krisztus királysága: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Koncz Éva

  

Imádság:

Istenünk, te Szent Kreszcenciában a szerzetesi tökéletesség példáját állítot- tad elénk, s őt szent Fiad szenvedései jeleivel kitüntetted. Add, hogy erényeit kövessük és eljussunk a mennyei dicsőségre.

A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

BOLDOG SZICÍLIAI VILMOS (Guglielmo Buccheri)

remete, III. r. (1309-1404)
Blaženi Vilijem Sicilijanski (Guglielmo Buccheri)
   Szicíliai vagy Scicli* néven szerepel arról a helységrol, ahol remetéskedett. Noto városkában született nemesi családból. Fiatalon a sziget királyának, II. Frigyesnek szolgálatában állt mint fegyverhordozó. Élete megváltozásához egy különös eset járult hozzá. Az Etna tuzhányó közelében egy erdoségben részt vett egy vadászaton, ahol királyát megtámadta egy vadkan. Vilmos kötelességszeruen királya védelmére kelt, eközben ot a vadkan halálosan megsebesítette. Cataniába vitték, ahol feladták neki a végso szentségeket. Ebben az állapotban megjelent neki Szent Ágota vértanú, biztosította, hogy meggyógyul, de cserébe ezentúl a Királyok Királyának szolgáljon. Vilmos ezután királyától kérte a felmentést hivatala alól, amit meg is kapott. Noto felé vette útját.
   Útközben elokelo öltözékét egy koldusnak adta, pénzét kiosztotta a szegényeknek. Szülovárosának Szent Márton kórházában húzódott meg egy szuk cellában a Szent Kereszt templomához közel. Itt ismerkedett meg Piacenzai Szent Konráddal, talán az o hatására lépett o is a ferences III. rendbe. Életük végéig tartott a barátságuk. Egymástól tanulták el az imádság, böjt, vezeklés gyakorlását, a betegek gondozását. Egymástól nem messze élték remeteéletüket. 12 év múlva Vilmosnak megjelent az Istenanya és kérte, menjen el Sciclibe, (a várostól nem messze) ott éljen remeteéletet és élessze fel a tiszteletet ott lévo kegyképe (Kegyes Anya-kép) iránt. Vilmos tehát elment a városba, sikerült is megújítani a kegykép iránti tiszteletet.
   A kápolna közelében egy saját maga építette kis cellában lakott. Sokan keresték fel és épültek erényein. Itt is meglátogatta Konrád barátja, vele együtt tartotta a nagyböjtöt szigorú böjtölésben. Így érte meg a 95. évét, amikor meghalt. Térdelve, karjait keresztbetéve, szemét égre emelve találtak rá. Tiszteletét III. Pál hagyta jóvá 1540 körül.
„Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a hitnek és a szent reménynek... Jertek hozzám mind, akik megkívántok engem és teljetek el gyümölcseimmel. Emlékezetem minden idok nemzedékeiben... Aki reám hallgat, meg nem szégyenül, akik értem fáradnak, nem esnek bunbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.” (Sir 24)
 
Imádság:
 
Istenünk, te Boldog Vilmost a remeteéletre hívtad s általa a Szuzanya tiszteletére épült kegyhelyet felvirágoztattad. Add, hogy erényeit követve és a Szuzanyát tisztelve eljussunk a mennyei hazába.
 
A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Boldog PALLOTTA MÁRIA ASSUNTA

ferences Mária missziós nõvér (1878-1905)
blažena marija pallotta assunta
   Marchia tartomány (Olaszarszág) Force helységében született vallásos földmûves szülõktõl. Öt gyermek közül õ volt a legidõsebb. Mindössze két iskolai osztályt végzett. Munkája mellett naponta látogatta a templomot. 20 éves korában belépett a Ferences Mária Missziós nõvérek római kolostorába.
   Grottaferrátában végezte az újoncévet, 1900. dec. 8-án tett fogadalmat. A családi ház vallásos légkörébõl hozta magával a gyermeki ártatlanságot, a munkaszeretetet és kedvességet; a szerzetben magáévá tette a hõsies szellemet, hogy életét áldozatul ajánlja Istennek. Nagy hatással volt rá az alapító anya, Szenvedésrõl nev. Mária anya példája. Imádságos lélekkel végezte a rá osztott munkákat: a mezõn, konyhán vagy a kolostorban. 1904- ben jelentkezett, hogy misszióba megy. Ápr. közepén érkezett meg Tong-eulkeu- ba, ahol a nõvérek árvaházat tartottak fönn. Elöljárója tanúsítja, hogy az életszentség magas fokára jutott, de közben kétségek, aggályok szorongatták, végigment a „lélek sötét éjszakáján.”
   Egy év múlva tífuszjárvány lépett fel a környéken, mely a kínaiak és európaiak közül sokakat elragadott. Assunta is megbetegedett, s kész volt életét áldozatul hozni Istenért. Példás módon vette fel az utolsó szentségeket s nõvéreitõl körülvéve ápr. 7-én fejezte be életét. Halálakor és utána három napig sokan rendkívül kellemes illatot éreztek ravatala körül, a vidék kínai lakossága tömegével zarándokolt sírjához. Csodás gyógyulások (fõleg gyermekek körében) és megtérések történtek Kínában, Európában egyaránt. 1913-ban felnyitották sírját, ekkor testét épségben találták. Újra eltemették Tayuanfu-ban, a 7 vértanú ferences missziós nõvér mellé. Miután Isten a csodák által bizonyságot tett életszentségérõl, XII. Piusz 1954-ben avatta boldoggá. 
   Részlet Assunta nõvér „Vérszerzõdésébõl”, melyet örök fogadalma után tett
      (Berchmans Szt. János nyomán):
„Isten kegyelmével, a Bold. Szûz közbenjárásával... ígérem: Azért jöttem a kolostorba, hogy szentté legyek. Mi hasznát veszem, ha soká élek és nem érem el a célt? Az egész világegyetem árán sem szabad a legkisebb lelki hasznot sem feláldoznom... Mindent Isten iránti szeretetbõl fogok cselekedni... és e szerzõdést véremmel szeretném aláírni.”
 
Imádság:
Istenünk, te Boldog Assunta nõvért a kötelességteljesítésben példaképpé tetted s arra indítottad, hogy a kínai misszióban életét áldozza érted. Add, hogy az örök élet felé vezetõ utunkon botladozás nélkül járjunk.
Krisztus, a mi Urunk által.

Szt. Ágostonról nev. BOLDOG JULIÁN

1553-1606
   A Zaragozától nyugatra esõ Medinaceli városban született jámbor és jóhírû szülõktõl. Apja francia emigráns volt. Kora ifjúságától az életszentség jelei jelentkeztek nála. Nagy örömmel ministrált naponta a templomban. Minthogy szerzetesi hivatást érzett, jelentkezett egy közeli ferences kolostorba, ahol megkezdte az újoncévet. Túlzott önmegtagadásaival azonban annyira elütött a többiektõl, hogy elküldték. Hasonló eset elõfordul a szentek életében. Szent Benedeket (480-547) pl. a vicovari szerzetesek, akiket mint elöljáró, meg akart reformálni, meg akarták mérgezni. A mérgezett bort tartalmazó kancsó azonban a szent áldására összetörött. Julián rendtársát, Hortai Szent Szalvátort (1520-1567) életében valósággal üldözték elöljárói, mivel szent életével nehéz próbák elé állította õket. Julián azonban nem hagyott föl törekvésével.      A kolostorhoz közel egy hegyen faágakból remetekunyhót csinált magának, ott imádkozott, gyakorolta önmegtagadásait, idõnként pedig lement a kolostorba s a többi szegénnyel együtt némi élelmet kapott. Egyszer a kolostorba menet egy ruhátlan koldussal találkozott, akin megkönyörült s minden ruháját neki adta. (Vessük össze cselekedetét Szent Mártonéval, aki katonaköpenye felét adja a szegénynek. Julián tette sokkal hõsiesebb Mártonénál.) Tettének híre eljutott a kolostorba is, erre újra felvették. Letette az örökfogadalmat is, önmegtagadásait nem mérsékelte. Eledele kenyér, víz, néha kevés fõzelék, hal. Rövid alvás a földön vagy rõzsekötegen 24 évig vasvezeklõövet hordott. Az engedelmességet annyira komolyan vette, hogy gyakran hangoztatta: inkább meghalni, mint nem engedelmeskedni. Saját cellája legtöbbször nem volt.    A tisztaság fogadalmát sértetlenül megõrizte, a lelki tisztaságot másokban is hatékonyan elõmozdította. Imái isten elõtt oly kedvesek voltak, hogy ima közben az Úr Jézus és szent Anyja többször is megörvendeztették megjelenésükkel. A jövendõbe látott, a szívekben olvasott. Alázatában a neki juttatott kegyelmeket amennyire csak tudta, igyekezett elrejteni, s magát a legnagyobb bûnösnek vallotta. Alcalában, Szent Didák kolostorában halt meg 1606. ápr. 8-án. Holtteste csodás illatot árasztott, hajlítható és ép maradt, ezért, hogy az oda áradó hívõ sereg leróhassa elõtte tiszteletét, 18 napig nem temették el. Halála után Isten sok csodával dicsõítette meg szolgáját, mígnem XII. Leó (1826 körül) boldoggá avatta.
 
   „Törd meg az éhezõnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elõl! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged.” (Iz 58.)
 
Imádság:
Istenünk, te Boldog Juliánt az alzatosság és az egyszerûség útján a tökéletességre vezetted. Add, hogy nyomdokain járva, s a kevélység zátonyát elkerülve, tiszta lélekkel jussunk el hozzád.
A mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

TOLENTINÓI BOLDOG TAMÁS

vértanú (1260-1321)
Blaženi Toma Toletinski
   Az Umbriával határos Marche tartomány Tolentino nevû városában nemes szülõktõl született kb. 1260-ban. (Ebben a városban apostolkodott abban az idõben Tolentinói Szent Miklós 1276-1306-ig.) Fiatalon lépett a Ferenc-rendbe. A zsolozsmáskönyv különösen két erényét emeli ki: a szegénység szeretetét és apostoli buzgóságát. 1287-ben Ayton örmény fejedelem azzal a kérelemmel fordult a ferences generálishoz, küldjön ferences papokat országába.
   Tamás nagy lelkesedéssel vállalkozott a missziós útra, s négy társával elindult Örményországba. A nép barátságosan fogadta õket; szép eredményt is értek el, sokakat megkereszteltek, sok nesztoriánus szakadárt visszafogadtak az Egyház keblébe. Az örmény fejedelem fenyegetve érezte magát a törököktõl, ezért megbízta Tamást, járuljon segítség iránti kérelmével a pápa, valamint a francia és angol király elé. Tamás tehát két társával visszaindults beszélt a pápával. IV. Miklós (1288-1292) érdemleges anyagi vagy katonai segítséget ugyan nem tudott küldeni, de Tamással útnak indított még 12 ferencest az örmény misszióba. Tamás velük együtt mûködött elõbb Örményországban, majd átment Perzsiába. Ott rendtársakra talált, akik a nagy kínai misszionáriusnak, Montecorvinói Jánosnak izenetét hozták: beszámolóját a mongolok és kínaiak között végzett tevékenységérõl és terveirõl, kérve a pápa segítségét. 
   Tamás újra vállalkozott a követségre. El is jutott V. Kelemen pápához 1308- ban, s beszámolt János atya izenetérõl. A pápa és a bíborosok nagy érdeklõdéssel hallgatták szavait s kinevezték János atyát Kambalek (azaz Peking) érsekévé, s segítségére hét, újonnan fölszentelt ferences püspököt küldtek. Ezek 1309-10-ben utaztak Kínába, sok viszontagság közepette. Tamás pedig harmadszor is visszautazott Keletre.
   Az indusok közé akart menni, de hajója máshol, Thanaban kötött ki (a mai Bombay közelében). A városban a mohamedánok feje, a kádi vallásuk felõl faggatta Tamást és 3 társát, s azt is kérdezte, mit tartanak Mohamedrõl. Õk õszintén megmondták, hogy Mohamed csaló, hamis próféta. Ez a vallomás életükbe került. Miután nem voltak hajlandók hitüket megtagadni, lefejezték õket. Tamás a kivégzés elõtt térdenállva imádkozott. Ez 1321. ápr. 21-én történt. Holttestüket késõbb elvitték Kínába (Zaytunba), Tamás fejét pedig Tolentinóba vitték és a székesegyházban õrzik. Tamást XIII. Leó pápa 1894-ben avatta boldoggá. 
  „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni... Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok nélkül, egy sem esik a földre. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! ,Sokkal többet értek ti a verebeknél.” (Mt 10,28 sk.)
 
Imádság:
Istenünk, te megadtad Boldog Tamás vértanúnak, hogy mindhalálig küzdjön
az igazságért. Közbenjárására segíts minket, hogy szeretettel és türelemmel
viseljünk érted minden megpróbáltatást és teljes erõnkbõl törekedünk
hozzád. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

Bolognai BOLDOG MÁRK

Bologna, 1405 - Piacenza, 1479.április 10.
Blaženi Marko Fantuzzi Bolonjski

   Bologna egyik legszebb palotájában jött a világra Márk, mint a nemes szenátornak, Fantuzzinak fia. A tehetséges ifjú kitűnő eredménnyel elvégezte szülővárosában az egyetemet, filozófiai és jogi doktorátussal. Ekkor, 26 évesen azonban belépett a Ferenc-rendbe. A szerzetesi életbe szentéletű bolognai rendtársa, Primadozzi Jakab vezette be, a teológiát pedig Sienai Szent Bernardintól tanulta. Így természetes, hogy az obszerváns mozgalom lelkes hívévé vált. Kiváló képességei és erényei miatt csakhamar házfőnök, majd a bolognai rendtartomány provinciálisa lett.
Ezután háromízben (1452, 1464 és 1472-ben) három-három évre megválasztották az itáliai obszervánsok vikárius generálisává, azaz rendfőnökévé.

   Szorgalmasan őrködött a szabályok betartásán, kerülte a túlzást és az indokolatlan szigort. Egyik káptalanon valaki javasolta a rendben a hústilalom bevezetését. Márk ellenállt: ez ellenkezik az evangéliummal is, és Szent Ferenc rendelkezésével is. Tudással és ékesszólással felvértezve bejárta szinte egész Itáliát, aztán Apuliát, Dalmáciát, Isztriát, mindenhol küzdve a tévtanok és vétkek ellen; saját példáján igyekezett megmutatni az igazi szeretetet és a béketűrést. III. Kalliszt pápa felhívására szívvel lélekkel részt vett a törökök elleni keresztes hadak toborzásában (1455). II. Pál pápa bíborossá akarta kinevezni, de ő állhatatosan elhárította magától a nagy rangot. Hivatalának lejártakor nagy alázattal könnyek közt vallotta be rendtársai előtt azokat a hibáit, melyeket mások ugyan nem vettek észre, ő azonban igen. Még 74 évesen is megtartotta a nagyböjti beszédeket Piacenzában. Ekkor belázasodott. Kérte a Piacenza közelében lévõ, Názáret nevű kolostor gvárdiánját, méltatlansága ellenére engedje, hogy kolostorában halhasson meg. Itt halt meg szent halállal. Évszázados tiszteletét IX. Piusz pápa hagyta jóvá. 

   1472-ben IV. Szixtusz megpróbálta egyesíteni az obszervánsokat a konventuálisokkal, de úgy, hogy az obszervánsok a konventuális miniszterek 
fennhatósága alá kerültek volna és a konventuálisok megtartották volna eddigi kedvezményeiket. Mikor Márk látta, hogy szavai eredménytelenek, a pápa elé vetette a Regulát e szavakkal: „Szent Ferenc Atyánk! Te magad védd meg Reguládat, mert én szerencsétlen, nem megyek semmire!” És sírva elhagyta az üléstermet.

   A pápát annyira meghatotta a jelenet, hogy elállt egyesítési szándékától, és attól kezdve sokkal megértőbb volt az obszervánsokkal. 

 

Imádság: 

Istenünk, te Boldog Márkot az igehirdetésben kiválóvá s Szent Ferenc rendje 
fegyelmének buzgó őrévé tetted. Add, hogy hitünk megvallásában mi is állhatatosak legyünk mindhalálig, s a mennyei koronát elnyerjük.

A mi Urunk Jézus Krisztus által. 
 

Chiavassoi Boldog Angelo Carletti

1411-1495 április 11
Blaženi Angelo Carletti iz Chiavasso-a

   A Torino melletti Chiavasso városban született nemesi családból. Édesanyja a szenvedo Úr Jézus iránti szeretetet már gyermekkorában szívébe csöpögtette. Éjszakánként fiát a feszület elott térdelve találta. Ifjúkorában a bolognai egyetemen a polgári és egyházjogi doktorátust szerezte meg; a montserrati hercegségben szenátori rangot nyert. De ot magasabb eszmék vonzották. Talán a környéken nagy hatással muködo ferences népmiszszionáriusok (Sienai Bernardin) hatására kb. 30 éves korában letette összes hivatalát és Genuában* ferences lett. Az alázatosság, engedelmesség, szegénység és szívtisztaság erényein kívül égo buzgóság töltötte el a lelkek üdve iránt, s természetesen megmaradt benne szenvedo Úr Jézus iránti és a Mária iránti tisztelet.

   Mint igehirdeto nagy hatással volt mindazokra, akik hallgatták. Károly savoyai* herceg gyóntatójának választotta. A gyóntatók számára nagyon hasznos könyvet adott ki Lelkiismereti esetek címen, mely 45 év alatt 31 kiadást ért el. Apostoli útjain gondja volt a szegényekre is, számukra gyujtést rendezett s támogatta a Montes Pietatis intézményt. Kiváló érdemei és erényei miatt megválasztották a genuai tartományban provinciálisnak, majd négyízben obszerváns vikárius generálisnak (1470-1493-ig). A pápák is megbecsülték s több esetben megbízást adtak neki, így IV. Szixtus 1480-ban a törökveszély elhárítására pápai követnek nevezte ki.
   1480-ban ugyanis a törökök elfoglalták Itália déli részén Otrantót s a 24 ezernyi lakosságból 12 ezret hánytak kardélre, a többit elhurcolták rabszolgának. A pápa felhívásának a fejedelmek nem tettek eleget, csak a ferencesek álltak a pápa mellé. Bejárták egész Itáliát, kereszteseket toboroztak, könyörgo körmeneteket rendeztek. 1481. jún. elején hír jött II. Mohamed szultán haláláról. Erre jún. végén a pápa költségén felszerelt 34 hajó, katonákkal elindult Otrantó felé s szept. 10-én azt visszafoglalta. Így a veszély egyenlore elhárult.
1291-ben VIII. Ince pápa a már 80 éves Angeluszt bízta meg, hogy apostoli nunciusként a Piemont és Savoya hegyei közé fészkelodött valdi eretnekeket megtérítse.

   Az idos atya a küldetést eredménnyel teljesítette. 82 évesen lemondott összes hivataláról és a csendes cuneoi* kolostorba (Torinotól délre) vonult vissza, ott is halt meg 84 éves korában. Teste a cuneoi ferences templomban épségben megmaradt és nagy tiszteletnek örvend. Tiszteletét XIV.
Benedek pápa hagyta jóvá.

Halála elott mondta: „Hálát adok neked, Istenem, hogy alattvalóimmal sohasem bántam keményen, hanem türelemmel viseltem el hibáikat: így sokkal több jót tudtam tenni, mintha türelmetlen szigorúsággal léptem volna fel.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Angeluszt lelki erovel ruháztad fel, hogy megküzdjön az Egyház ellenségeivel. Érdemeiért és közbenjárására add meg nekünk, hogy minden ellenséges cselvetést kivédjünk és tartós békének örvendjünk.

Krisztus, a mi Urunk által.

 

BOLDOG WARD ( Webster ) VILMOS

vértanú, III. r. (1560-1641)
Blaženi Vilijem Ward ( Webster )
   Vilmos, másik néven Webster protestáns családból származott és Thornby helységben született. Fiatal tanító volt, amikor egy katolikus barátjával Spanyolországba utazott, ahol katolikussá lett. Angliába visszatérve sikerült a katolikus hitnek megnyernie édesanyját. Katolikus hite megvallásáért egy ideig börtönben volt, majd kiszabadulva Belgiumban megkezdte teológiai tanulmányait. Pár hónap múlva Skóciába hajózott, ahol börtönbe vetették. Három év múlva szabadult, ekkor titokban London környékén fejtett ki lelkipásztori tevékenységet 30 évig.
   Közben többször vetették börtönbe vagy számuzték. Ward atyát szentéletu papként ismerték, aki kitunt bunbánó lelkületével és a szegényekrol való gondoskodásával. Egy rosszindulatú besúgó feljelentette. Ekkor halálra ítélték: akasztásra és felnégyelésre. Az ítéletet 1641. júl. 15-én hajtották végre. Az idos pap utolsó szavai ezek voltak: „Jézus, Jézus, Jézus, fogadd be lelkemet!” Azt, hogy Ward atya tagja volt a Ferences III. rendnek, egy korabeli ferencestol, Angelus pátertol tudjuk, aki ezeket írja Certamen Seraphicum c. 1649-ben kiadott könyvében: „Ward atya a tiszteletreméltó világi papsághoz tartozott, de akit én joggal nevezhetek rendtársamnak, mivel testén viselte Szent Ferenc kordáját, amikor az akasztófán függött.” XI. Piusz pápa 1929-ben 136 angliai vértanút avatott boldoggá, köztük Ward Vilmos atyát is.
 
„Az igazak lelke Isten kezében van, a gyötrelem nem érheti oket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. Ok azonban békességben vannak… Mert Isten próbára tette és magához méltónak találta oket.” (Bölcs 3.)
Imádság:
Urunk, Istenünk, támogasson minket Boldog Vilmos vértanú közbenjáró imája, és adjon erot, hogy Fiad evangéliumához és katolikus hitünkhöz huségesen ragaszkodjunk.
A mi Urunk Jézus Krisztus által.
 

 

Citta di Castelloi Boldog Margit

Metola, 1287 - Città di Castello, 1320. április 13.
Blažena Margareta iz Castella

 Citta di Castelloi Boldog Margit Istennek szentelt szűz

   Születésétől fogva vak volt, de Isten rendkívül világos értelemmel és mély hittel ajándékozta meg, ily módon számtalan ember tanácsadója és vigasztalója lett.

   Margit az itáliai Cittá di Castellóban született 1287-ben. Születésétől fogva vak volt, ezért szülei gyerekkorában magára hagyták, de ő Istenbe vetette bizalmát. Harmadrendi domonkos nővér lett. Látogatta a börtönben sínylődőket, segítette a betegeket, vigasztalta a haldoklókat, mindenkinek segítségére volt. Bensőleg elárasztotta Krisztus fénye, akinek megtestesülése misztériumát mély átéléssel tisztelte. Isten világos értelemmel és a szemlélődés adományával ajándékozta meg. Keresztjét mindig zokszó nélkül hordozta. Hálát adott Istennek azért az égbe vezető útért, amelyet a szenvedés által készített számára.

   Harminchárom éves korában, 1320-ban halt meg. Amikor sírját 1558-ban, több mint kétszáz év múlva felnyitották, holttestét romlatlanul épnek találták. X. Kelemen pápa 1675. április 6-án engedélyezte a róla mondott szentmisét és zsolozsmát.

 

     

Pages